Az én főszerkesztőm

PRÓZA - TÁRCATÁR - LXVI. évfolyam, 38. szám, 2022. szeptember 23.

Harminc éve főszerkesztőnek lenni, apukám. 30! Sok szebbnél szebb történetem van az illetőről.

És hát eltaposhatatlan is. Különben érdekes korban él. Minden virágzik, minden hazaszelet és magyarnünüke egy soha nem tapasztalt pompázat része, majd meglátjátok, télen is tárva lesznek az ablakok, falusi nyuggernudizmus-őrület tör ki januárban, száll a kiáltás, éljen a király, éljen a király, és úgy mosolyog az élet, mint Dzsudzsák Balázs és Szijjártó Peti, na, pont úgy. 

Na most egy ilyen korban kritikus újságírónak lenni, ugye? Megtalálni a csomót. Nem a kákán, dehogy. A naponta kisuvickolt, újraaksizott nemzeti bráneren. Csak annyit mondani napról napra, ez így van. Látod? Látom, na és? Elmondani még egyszer, mint Sorosról a hiszekegyet. Pitbullnak lenni, apukám, csak azért is addig turkálni a nemzeti nedvektől lucskos, kokótól ragacsos szellemi ágyrajárók vackában, míg meg nem lesz az az óriástök.

Undoknak maradni, hazaárulónak, a betyár jóistenit! Tud valaki olyan firkászt, olyan újságírót, olyan sajtóembert, aki harminc éve csinálja így – plusz az előző évek irodalmilag is jelentékeny riportjai –, ilyen fölkent pozícióban, ilyen állandósított, nem lankadó figyelemmel, ilyen állhatatosan, ilyen elhivatottan, ilyen mélységesen méltatlan körülmények között, megannyi távirányítóval működtetett okostóni és kistafírozott paprikajancsi korában, amikor milliárdos kenőcsökkel puhítják a nyelvhegyet, föl ne sértse a felcsúti ánuszt. Működtetni a dohogó gyárat. Mindennap. Reggel és este. Nem állhat le, mert nem. Nincs helyette másik, amely szakmában egyébként minden és mindenki pótolható. Ez nem. Ő. Kinek van erről tudomása, ki érzi át, fogja föl, hogy ez a teljesítmény mit jelent?! Haszna, haszontalansága, jövedéke, járuléka, egyebek. Hogy történelem. Kibírni azt is, hogy a szellemi potentát szépen és halálosan költözik át, viszi drága mesterségét, szakmai csecsebecséit a virtuális világba, és nyilván jól is teszi. Itt maradunk papírnak. Kibírni azt is, hogy mindent fölszámolnak, ami civil és valóban polgári, ami független, aminek nem lehet dirigálni, aminek nem lehet kiosztani a lapot, mert van saját kártyacsomagja, és az nem cinkelt.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 33. szám, 2022. augusztus 19.
LXVI. évfolyam, 29. szám, 2022. július 22.
LXVI. évfolyam, 25. szám, 2022. június 24.
Élet és Irodalom 2022