Condorcet a tekintély ellen

„Egy kézműves hozzáértőnek bizonyult az emberi jogok ismeretében, miközben egy olyan könyvgyártó, aki republikánus volt 1788-ban, 1793-ban a királyok ügyét védte ostobán. A földműves a filozófia fényét terjesztette a földeken, miközben az akadémikus Condorcet, a literátorok szerint nagy geométer, a mértantudósok szerint pedig nagy irodalmár, azóta gyáva összeesküvőnek bizonyult, szünet nélkül azon fáradozott, hogy álnok zagyvaságaival elhomályosítsa a filozófiát” – hangzott Robespierre kegyetlen nekrológja híres floréal 18-i beszédében (A vallási és erkölcsi eszményekről és a nemzeti ünnepekről, 1794. május 7.).

Számunkra itt nem politikai szembenállásuk a fontos – a király ki­végzésének ellenzése, az alkotmány szabadságjogokat biztosító, illetve azokat felfüggesztő felfogása, a kritikai gondolkodásra tanító közoktatás versus a tekintélyelvű nemzeti nevelés koncepciója –, hanem az a po­pulista tudományellenesség, mely áthatja a Megvesztegethetetlen szavait, és valóban az akadémiák és az egyetemek lerombolásához vezetett, amit mellesleg mestere Párizsban sohasem ta­ná­csolt, csak azt, hogy ahol még nincsenek ilyen, a nép szellemével el­len­tétes intézmények – Korzikában és Lengyelországban –, ott meg kell akadályozni, hogy megalakuljanak.