Eszmecsere és havazás

„Alig elmesélhetőek ezek az esték, voltaképpen semmi nem szokott történni, mégis fontos volt a tudat, hogy létezik ez a hely. Az együttlétek valahai magvát képező, egyfajta szabadegyetemszerű beszélgetések már régen átadták helyüket egyéb, látszatra értelmetlen – léha, sőt, unalmas – valójában lényegi és izgalmas, csupán a kívülállók számára ostobának tűnő elfoglaltságoknak. Hosszú hallgatások és még hosszabb sakk-partik, melyet a földre telepedő kibic dermedt mozdulatlansággal tud órákig szemmel tartani, szellemi játékok, melyeknek a szabályait a gyanútlan idegen a legodaadóbb igyekezettel sem képes megérteni, s ha mégis, úgy meglehetősen bárgyúnak és céltalannak találja nyomban, máskor suttogó elmélkedések bizonyos rímek helyénvalóságáról. Cigarettafüst, kosz, tea, zsíros kenyér. Időnként fölparázsló vita egy több száz éve elporladt és csakis az itt összegyűltek által ismert gondolkodó finom megfigyeléseiről. Matematikai összefüggések, francia és latin idézetek, kuncogás.”