NINCS ÚJ A NAP ALATT

PÁRATLAN OLDAL - LXVI. évfolyam, 34. szám, 2022. augusztus 26.

Két amerikai szakértő szerint az 1970-es évekbeli két energiaválság jelentős részben a kormányzati túlterjeszkedés története az USA-ban. Eisenhower elnök 1959-ben  – tehát jóval az 1973. októberi első, a Jom Kippur-i háborúhoz kapcsolódó arab olajembargó és világpiaci áremelkedés előtt – az amerikai termelők védelme érdekében mennyiségi korlátozásokat vezetett be a kőolajimportra. Ez az intézkedés az 1960-as években előnyös volt a hazai kőolajtermelőknek, de nem védte meg a fogyasztókat a növekvő költségektől. A mind nagyobb lakások és autók terjedése nyomán a kőolajtermékek és a földgáz kínálata nem tartott lépést a kereslettel, ami az árak emelkedésében csapódott le. 1971-ben, amikor megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát a jegybankok között, a Nixon-kormány bér- és árellenőrzést vezetett be több területen, az olajat és a gázt is beleértve. Hatására nőtt az olaj iránti kereslet, miközben a kínálat csökkent. A fűtőanyaghiány miatt 1972–1973 telén több helyen került sor a hét bizonyos napjain iskolabezárásra. Nixon elnök 1973 tavaszán enyhítette, majd visszavonta Eisenhower olajimportkvótáit, ezzel egyidejűleg üzemanyag-megtakarításra buzdította az amerikaiakat. Júniusban – jóval az arab kőolajembargó előtt – az üzemanyagtöltő állomások fele működési problémákról számolt be, az autósok nehezen tudtak tankolni. Erre Nixon még rátett egy lapáttal: 1973 novemberében szövetségi programot indított, amelynek értelmében kormányzati tisztviselők határoztak a propán, a fűtőolaj, a kerozin, a gázolaj és más üzemanyagok elosztásáról. Az intézkedés katasztrófának bizonyult. Az októberben kezdeményezett arab olajembargó országszerte pánikvásárlásokhoz és hosszú sorokhoz vezetett a benzinkutaknál. Az 1978 novemberében kezdődött, az Iráni Császárság bukásával kapcsolatos újabb olajársokk idején a szövetségi árszabályozás és az elosztás adminisztratív szabályozása tovább rontott a helyzeten. Végül levonták a következtetést: az energiagazdaság túlságosan erőteljes mikromenedzselése visszaüthet. Carter elnök elkezdte, Reagan elnök folytatta az energiaszektor deregulációját: megszüntették az importkvótákat, beszüntették az olaj és a gáz árának ellenőrzését, és felszámolták az adminisztratív elosztási rendszert.

(Forrás: Jason Bordoff & Meghan
L. O’Sullivan: The New Energy Order. How Governments Will Transform Energy Markets, Foreign Affairs 2022 július–augusztus, 132–133. oldal)

Élet és Irodalom 2022