Ionesco orrszarvúi
FEUILLETON - LXVI. évfolyam, 34. szám, 2022. augusztus 26.Ha az irodalomban és filmben megjelenő állatok immár nemcsak allegóriák, hanem önmaguk is, akkor a színpadon vagy épp a háttérben dobogó-fújtató-tülkölő orrszarvúk sem csak négy lábon, pontosabban négy páratlanujjú patán járó allegóriák. Az emberek és állatok közötti viszony keretében is olvashatóvá válnak, mint annak a mechanizmusnak a részei, amelyet Giorgio Agamben antropológiai gépnek nevezett. Mivel nincs olyan szubsztanciális tulajdonság, amelynek alapján az ember megnyugtatóan, egyszer s mindenkorra megkülönböztethető volna az összes többi (állati) létezőtől, ez a diskurzusokból és ábrázolásokból álló gépezet teszi lehetővé az ember (ön-)felismerését, folyamatosan kitermelve az ember és az állatok közötti különbséget és megkülönböztetést. Ionesco darabja ennek a gépezetnek a működését demonstrálja; az első felvonásban szinte halljuk a fogaskerekek kattogását, ahogy a kisváros egyik terén hétköznapi tevékenységeikkel foglalatoskodó szereplők beszédcselekvései egyúttal az ember és így a nem-ember (az orrszarvú és az orrszarvúság) „megképzését” hajtják végre.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
