Mint a moziban

Kevesen gondolják, hogy az 1945 utáni békés évtizedekben megközelítőleg kétszáznyolcvan fegyveres konfliktus dúlt a Földön, amelyekben többen haltak meg, mint a II. világháborúban, és nagy részüknél a két szuperhatalom állt a hadviselő felek mögött – nemegyszer az atomkatasztrófa kockázatával. Ráadásul földrészünkön sem volt ismeretlen a háború, amely évekig dúlt déli szomszédunknál, és amelyet Moszkva folytatott független országok ellen 1992-ben Moldovában, 1993-ban Grúziában, 2008-ban Oszétiában és 2014-ben a Krímben. Oroszország tehát nem fél éve lépte át a mindaddig tabunak számító határt, ahogy Bodansky György írta dolgozatában (Egy alapkérdés,
ÉS, 2022/32., augusztus 12.). Ráadásul hat hónapja nem is háború folyik Ukrajnában, hanem Putyin megfogalmazása szerint csak korlátozott fegyveres beavatkozás, és annyiban igaza is van, hogy ha valódi háború lenne, akkor Kijiv vissza is lőne Oroszországba, és nem élnének közös szerződések a felek között szénhidrogén-szállításokról. Mindazonáltal Bodansky hűen fejezi ki a laikus milliók aggódását a „harmadik világháború” kitörése miatt, még ha egy-két hiba becsúszott is szépen megírt helyzet-összefoglalójába. Mert a splendid isolation az angol külpolitikát jellemezte a XIX. században, és nem az amerikait a huszadikban (a szerző valószínűleg az izolacionizmusra gondolt).  Az orosz polgárháború nem az első világháború következménye, hanem az 1905-ben már radikálisan fellépő kommunista mozgalomnak, ahogyan a brit és az oszmán birodalom is vagy száz évvel az általa megjelölt előtt kezdett hanyatlani. Az, hogy a portugál és a spanyol fasizmus (1932-ben, illetve 1936-ban) ugyancsak az első világháború következménye lenne, szintén merész állítás. Az viszont tényszerűen cáfolható, hogy 1939-ben a katonai erőviszonyoknak az eltolódása a tengelyhatalmak javára a Nyugatot a Szovjetunióval való szövetkezésre bírta, mert pont az ellenkezője történt Münchenben: Hitlernek mindenben engedtek annak reményében, hogy az Moszkvára támad, s amikor ez nem jött be, 1941-ig folytatták az ún. furcsa háborút, amely voltaképpen fegyvernyugvást jelentett a németekkel szemben. Persze ez hozta meg Hitler étvágyát akkor, amit sokan a mai szituációban emlegetnek. Bodansky szerint semmit sem tehetünk, csak „ülünk, és elkeseredetten nézünk, mint a moziban”. Talán akkora baj még sincs: ha vígjáték megy a moziban, azt azért nem kell elkeseredetten nézni.