Angyal bácsi
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 33. szám, 2022. augusztus 19.Idegen szaguk volt, messziről jöttek, sokan voltak. Olyan sokan, nem is tudom, hogy fértek el annyian a szekéren a bútorokkal együtt. Bútor kevés volt. Még szerencse, mert így elfért a düledező, sovány kis házban. Zsuzsinak csillogó nagy fekete szemei voltak, nappal is tele szikrázó csillagokkal. Amikor rám szórta, megszólalni is elfelejtettem. De másnap már úgyis mindent tudott rólam. Kicsi falu a miénk, semmi sem maradhat titokban. Másnap például az is kiderült, miért jöttek. Hajnalban megszólalt a kondás kürtje, a disznók mintha erre vártak volna, röfögve rohantak a kapunak. A kondás pedig nem volt más, mint az újonnan érkezettek családfője, Angyal bácsi, ez a sűrű kis öreg, aki voltaképpen nem is volt öreg, a sors siettében csak elnagyolta vonásait.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
