A Perintfalvi-jelenség

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 29. szám, 2022. július 22.

Több tulajdonságáért becsülöm Perintfalvi Ritát. Most leginkább az ütésállóságáért. Az Erdő Péter esetleges pápaságától megittasult Magyar Katolikus Püspöki Kar nemrég feljelentette őt a grazi megyéspüspöknél, azért, hogy bocsássák el a Grazi Egyetemen betöltött professzori állásából (Fóti Tamás: Az oltár és a trón szövetsége. Beszélgetés Perintfalvi Ritával, ÉS, 2022/28., júl.. 15.). Feljelentésükben konkrétan Perintfalvinak a szociális médiában megjelent posztjaira hivatkoztak, amelyekben a magyar katolikus papságnak a Fidesz–KDNP melletti kampányát tette bírálat tárgyává. Inkvizítori dühüket nyilván fokozta Perintfalvinak az egyházban megtűrt „szexuális ragadozók”-ról szóló könyve is.

De a legfőbb ok, amiért gyűlölik és üldözik, az, hogy Perintfalvi leleplezi a politikai hatalom és az egyházak kapcsolatának igazi lényegét. A hatalom spirituális legitimációt akar az egyházaktól, ezért pedig nagyvonalúan fizet nekik. Számolatlanul kapják a milliárdos adományokat a közös kasszából, értékes ingatlanok jutnak egyházi kezekbe. Ez az Isten- és emberellenes, „szentségtelen” kapcsolat lényege.

Nem csoda, hogy az úgynevezett „bevett egyházak” vezetői jócskán túlértékelik saját jelentőségüket. Ennek jeleként Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke június utolsó napjaiban meglátogatta a miniszterelnököt, és a református nemzetstratégiáról tárgyalt vele (reformatus.hu).

Milyen alapon gondolja a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság tizenegy százalékát kitevő reformátusok vezetője, hogy ők hivatottak egy mindenki számára követendő stratégiának a kidolgozására? Nyilván nem gondolja, arra viszont hajlandó, hogy „Istennek tetsző”-nek nyilvánítsa, kvázi megszentelje a kormány mindenkori akaratát.

Beszélgetésük másik témája az egyház által a veszély idején nyújtott támogatás. Az egyházak a rengeteg ajándék ellentételezéseként elvégzik a feladatot: lecsillapítják a kétségbeesetteket, elkerülhetetlen isteni akaratként tüntetik fel a brutális adó- és áremelés következményeit, lebeszélik az embereket az e világi ellenállásról a túlvilági jutalomra mutogatva. A siker kétséges, de mindenesetre megpróbálják.

Perintfalvi megmutatta szóban és írásban, hogyan használja fel a politikai hatalom saját céljaira az egyházakat, s azt is, ezek vezetői milyen gátlástalan szervilizmussal szolgálják az Isten helyett a császárt, az oltár helyett a trónt. Ezért üldözik őt olyan gyilkos indulattal az egyházak és a jelenlegi politikai hatalom képviselői. Ő pedig állja az ütéseket.

Remélem, eljön az idő, amikor Perintfalviban „csak” a teológiai teljesítményét, a bölcsességét, a humorát tisztelhetjük, az ütésállóságára már nem lesz szükség.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 37. szám, 2022. szeptember 16.
LXVI. évfolyam, 36. szám, 2022. szeptember 9.
LXVI. évfolyam, 34. szám, 2022. augusztus 26.
Élet és Irodalom 2022