A LEGNAGYOBB
PÁRATLAN OLDAL - LXVI. évfolyam, 28. szám, 2022. július 15.Ülök a parkban, olvasom a Mandiner recenzensét, aki szerint „Schmidt Mária a jelenleg élő legnagyobb magyar történész”.
Azt hiszem, káprázik a szemem, vagy csúfot űz velem a klímakatasztrófa, kibírhatatlan a hőség árnyékban is. De azután hazapihegek közeli, klimatizált szobámba, mert nálam még rezsicsökkentett a villanyáram, nem úgy, mint Nyugaton.
Véletlenül az Origo portálra kattintok, ahol ugyancsak Schmidt idézget kedvére saját, fentebb recenzeált, Korszakhatáron című új esszékötetéből. Többek között kerek perec kijelenti: Azt látom, hogy Németország megszűnt létezni.
Oké, oké, de akkor a fater miért Németországból utalja nekem most is, minden hónapban a zsebpénzemet, a tandíjamat, anyának a konyhapénzt, nagyiéknak a havi gyógyszerek árát, és miért folyton Berlinből szkájpol velünk esténként?
