Megint a választásokról

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 27. szám, 2022. július 8.

Számtalan elemzés, értékelés született az áprilisi választásról – ezekből emelek ki néhány, többé-kevésbé megalapozott szempontot, közhelyet. Nem célom, hogy felelősöket keressek – a 2/3-ot jelentő 3 (vagy 4) „mandátumért” sokan bejelentkezhetnek.

Az előre tudható volt, hogy a választás nem lesz sem szabad, sem tisztességes. Azt a minimumot teljesítette az ellenzék, hogy közösen indított jelölteket – de a becstelen, hazug kormányzati kampány önmagában mindent képes volt eldönteni.

„Az ellenzéknek nem volt programja, mozgósító üzenete. Nem is ismerte a vidéket, a szavazatszámlálókat pofon csapta a valóság. A Fidesz teljesen uralja a vidéket, média-túlsúlyuk mellett még személyenként tudták győzködni a sokszor megtévesztett embereket. Jobbról akarta előzni a Fideszt, nem volt mondanivalója a baloldal számára. MZP és a pártok nem dolgoztak össze, MZP nagyon sokat bakizott. A civilek nem tudtak elég erőt felmutatni, így a pártok könnyedén lepattintották őket. Nem szabadott volna összefogni a Jobbikkal (vagy éppen Gyurcsánnyal). Nem a pártoknak, hanem a civileknek kellett volna összefogniuk.”

A létező választási törvényre kell megoldást találni: vagy beletörődünk, hogy a maffiaállamot nem lehet választáson legyőzni vagy akár csak meggyengíteni – vagy egy olyan ellenerőt kell megmutatni, mely képes az egyéni körzetek jelentős részében győzni. Ebben kis szerepe van a jelöltek egyéni képességeinek, hitelességének – a döntő az, amit a listás szavazatok is kifejeznek, vagyis melyik tábornak mekkora a támogatottsága.

Külön tanulmányt érdemelne, hogyan következett be a 2010-es földindulás – biztos, ami biztos alapon minden, ehhez vezető lehetőséget elzártak a mostani ellenzék elől (választási rendszer átszabása, ellenzéki hangok kiirtása a közmédiából, népszavazás lehetetlenné tétele, önkormányzatiság maradványainak a felszámolása stb.). Már 2014-ben felmerült egy ernyőszervezet létrehozása – ha azt egy stabil háromlábú széknek képzeljük, akkor az első lábát Schiffer András, a másodikat Mesterházy Attila rúgta ki. Ezután a pártpolitikai földharcban Bajnai Gordonnak már esélye sem volt. 2018-ban Botka László nem a sikeres ellenzéki polgármestereket állította maga mögé, hanem az MSZP-t – ezen az sem segített, hogy első lépésként páros lábbal szállt bele a DK-ba. Az MSZP–DK osztozkodás eleve nem hagyott sok teret a különállásukat identitásképző erőnek gondoló LMP és a frissen alakult Momentum számára, a megjelenő, ún. „civil” kezdeményezésekre (az önnön demokratizmusába fulladó DEKA-ra, a sokáig csak a választási törvénnyel foglalkozó KOM-ra) ma már nagyon kevesen emlékeznek. Egyértelmű lett, hogy az ellenzéki pártok képtelenek politikai változást elérni, náluk sokkal szélesebb társadalmi összefogásra lenne szükség. Meg is alakult az MMM, az ELEGY, a Civil Bázis – de miközben ők szerveződtek, szerveződgettek, az ún. rabszolgatörvény egy pódiumra terelte az önmagukat is meglepő „hatpártokat”. Ők azután – ezen felbuzdulva – el is kezdtek pártokként működni.

Az előválasztásnak éppen az lehetett volna a célja és az eredménye, hogy az egymástól igencsak eltérő identitású és ideológiájú embereket összehozza egy közös, minimális, előre megkötendő koalíciós kompromisszum érdekében. Erre szolgálhatott volna egy listás, erő- és programsorrendet meghatározó előválasztás. (Német mintára nem zárná ki az egyéni körzetekben az előválasztást – hiszen komoly PR-lehetőség lehetne.) Azt mondják, a tűz és a víz kioltja egymást – de éppígy gőzt, energiát is lehetett volna termelni belőle. Jó alkalom lett volna elmagyarázni a szimpatizánsoknak, mi miért történik, miben tudnak megegyezni, s miben nem – és kiváló alkalom új erőket is bevonni, számukra lehetőséget adni. De nem ez történt – a pártok ezt „elintézték okosba”1 –, s innentől minden kritika jogos, amit az előválasztással kapcsolatban meg szoktak fogalmazni. Tudjuk, hogy a maffia mára teljesen beivódott a társadalom minden szövetébe – nem sok reményt és esélyt adva a leváltására, még egy, a fentiekben vázolt megoldással sem. De ez nem az előválasztáson múlik – az csak egy lehetséges eszköz, az építkezési folyamat lezárása.

Az építkezésnek egy alternatív/társadalmi parlament2 adhatna keretet (www.geo2.blog.hu. Mivel 2014-es az említett írás, biztos, hogy sok tekintetben aktualizálni kellene, de egyben igyekszik tisztázni a „civilség” fogalmát is). Ezen belül kellene működtetni a szakmai/társadalmi kerekasztalokat, kidolgozva a köztársaság kereteit, ágazati programjait. A program jelentőségét egy ironikus mondás így írja le: elsősorban azért van rá szükség, hogy ha kampánykörúton nincs a közelben egy hordó, akkor arra felállva lehessen szónokolni. Ezért azután elég terjedelmesnek kell lennie – s szilárdan felépítettnek is, nehogy szét tudja fújni egy könnyű szellő. Vagyis egy kampányban az „üzenet” célba juttatása a fontos – hazai gyakorlatunkban láthattuk, hogy program nélkül, sámlira állva is lehet győzni. Ezért a program szakmaiságánál fontosabb az elkészítés módja. (Egy közepes felkészültségű írástudó öt perc alatt össze tud állítani egy programot, vagy egy annak nevezhető3 irományt.) Az alternatív parlament szereplői programjuk alapján kérhetnek támogatást, a nyilvánosság előtt működő kerekasztalok nyilvánvaló teszik, hogy a felek nem szerelmi házasságra, hanem kényszer szülte koalícióra készülnek. (Szükség volt a leginkább eltérő identitású DK és a Jobbik közti együttműködésre, de a megkötött paktum sok kárt okozott.)

Kijelenthető, hogy valójában volt az ellenzéknek egy szilárd, szakmailag megalapozott programja, amiről akár magasból, messze hangzóan lehetett volna politizálni – de nem így történt. Egyrészt viszonylag későn készült el, s az egyes fejezeteket nem az árnyékkormány miniszterei mutatták be – kormányzóképességet, hitelességet felmutatva egyben. A nagyobb baj az, hogy nem készült el az az egy-két mondatos kivonat, mely a győzelem „üzenete” lehetett volna. Talán van, aki még emlékszik: Kelet helyett Nyugat. Gyújtogatóra ne bízzuk a tűzoltást. Hozzuk haza a nekünk járó uniós pénzeket – a kampány utolsó két hetében ez már nagyon késő volt. A program valójában nem is érdekelte sem az ellenzéket – de még a Fideszt sem. (Ők inkább „kreatívan” kitalálták, mit hazudjanak az ellenzék szándékairól.)

A politika iránt érdeklődő ismerőseim körében elvégzett „kutatás” szerint az előválasztáson a különböző alkotmányozási kérdések szerepeltek – a kampányban pedig a korrupció, egészségügy, oktatás. Törzsszavazóin, feltétlen hívein túl a Fidesz megközelítőleg egymillió szavazatot gyűjtött még be, olyanokét, akiknek személyes biztonságuk vagy inkább annak az érzete volt a legfontosabb. (A Policy Solutions felmérése még a háború előtt történt, de ha az osztogatásokra gondolunk, nyilvánvaló, hogy osztogatási ígéretekkel sem lehetett volna jobb eredményt elérni.)

Nem lévén kampányguru, nem tudhatom, mi a jó megoldás – de száműzném az ellenzéki szótárból a „korrupció” kifejezést, helyette arra fókuszálnék, hogy a maffiaállam léte és működése mennyiben és miben akadályozza a közjó érvényesülését. (Ez utóbbi a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet hosszú távú fenntarthatóságát jelenti.) A korrupció ugyanis egy kedélyes szó – a vármegyék, főispánok korát idézi, amikor csak az boldogulhatott, aki ügyeskedett, kihasználta a kapcsolatait –, s korrupció amúgy mindig volt, s marad is. De más a helyzet a maffiakormánnyal: igaz, az EU-s forrásokból az emberek nagy része jobban él, mint négy, nyolc, akár tizenkét éve – de miközben a maffiaállam urai elfoglalják a listán a leggazdagabb száz magyar helyét, személyes fogyasztásunkat tekintve már csak Bulgáriát előzzük meg az EU-ban. Valóban ingyenes maradt az egészségügy, nincs vizitdíj sem – de ha belátható időn belül gyógyulni akarunk, a magánegészségügyet kell igénybe vennünk. Látványos a dolog a rezsicsökkentésben – ami csak addig működött, amíg a piaci energiaárak alacsonyabbak voltak, de eddig is a leggazdagabbak voltak az igazi haszonélvezői. Ugyancsak sikeresen kommunikálható az adócsökkentés – valójában a legszegényebbeken ez nem segített, s a középosztály is megfizeti az árát az áfával, az inflációval. S igen, egy választáshoz elég hárommillió szavazat – de a jövőnket éljük fel, ha nem adunk esélyt a nagyobb képzettség, a több és jobb tudás megszerzésére. Mert ahogy viselkedünk, élünk vagy nem élünk a lehetőségeinkkel, az is a kultúránk része, nemcsak nyelvünk és irodalmunk megőrzése, megélése. S nem feledhetjük, bármit teszünk is, állandó hatással van a természetre, környezetünkre.

Ha már a szótárazásnál tartunk: túl azon, hogy ne fogadjuk el a maffiózók által használt fogalmakat, van még egy szó, amit sokkal ritkábban szabad használni, s ez az áruló. A kampány során ezt túl gyakran hallottuk MZP szájából – de amíg ő elsősorban ezt azokra értette, akik nem rendelnek mindent alá a közös céloknak, s saját párt-/egyéni érdekeiket akarják érvényesíteni, aki ezt hallotta, joggal volt kíváncsi, kik azok, akik konkrét anyagi, egzisztenciális okokból átálltak a másik oldalra.

A jogállamiságot sértő módon hatalmas a kormányzati és a tőle függő média túlsúlya – de ezt tudhattuk, tudtuk. Ezért sokan mondják, hogy egy ellenzéki médiumra lenne szükség – ők tévednek. (Az alábbiakban megfogalmazott javaslatot az ellenzéki erők korábban nem vették komolyan – de valami hasonlót kellene megvalósítani a jövőben, igaz, még a korábbiaknál is nehezebb körülmények között.) Sokkal inkább egyfajta hírszolgáltató platformra, applikációra lenne szükség, hiszen ellenzéki (vagy pontosabban: maffiaállamtól független) média – létezik. Ami felvetődött, hogy egy országos, alapvetően online médiahálózatot lenne jó létrehozni – tartalmában hasonló elv alapján, mint a https://www.kozhir.eu/. A kívánatos az lenne, ha az egyes OEVK-k lakói nemcsak országos, hanem helyi híreket is kapnának. (A javaslat abból indul ki, hogy ha valaki helyi hírekkel találkozik, az jobban felkelti a figyelmét, mint az országos, vagy pláne a világpolitikai események. A hírek közt lehetnek „Blikk-fangosak” is, például „elrabolták a szép menyasszonyt” = férjhez ment Matzákék Icukája.) A Nyomtass Te Is egyik, ha nem a legfontosabb funkciója lehetne az is, hogy felhívja a figyelmet erre az „Ellenzéki MTI-re”. Ilyesmi a célja a https://iranytu.org/-nak, de nem találkoztam még tartalomterítéssel.

A legfontosabb az lenne, hogy az ún. ellenzéki hangok eljussanak az ország minden részébe. Ez érdeke a már ma is létező, de elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban olvasott-figyelt portáloknak is. Közülük toborozható 106 helyi tudósító és/vagy tényfeltáró újságíró.4

Egy olyan appot vagy hírlevelet kellene működtetni, melyben az országoson kívül a helyi híreket is megkapnák a felhasználók. (Irányítószám alapján az OEVK beazonosítható a kisebb települések esetében – őszintén szólva Budapest és néhány nagyváros most kevésbé érdekes.) Az appra/hírlevélre a Nyomtass Te Is szóróanyagaival lehet külön is felhívni a figyelmet – bizonyára jó pár budapesti akad, aki egy-egy hétvégén vállalja, hogy terjeszti ezeket a kisfalvak bejárásával.

Ők, a „helyi tudósítók” egyrészt segíthetnének abban, hogy ha valami gond van esetleg egy előválasztáson induló jelölttel, az még időben napvilágra kerülhessen – másrészt adatokat gyűjthetnek a NER helyi működéséről. Nem akarok szemétkedni, de az ilyen adatokat majd célszerűen lehetne felhasználni, például az éles kampányban, pontosan időzítve.

És végül: jól tudom, attól, hogy leírom egy társadalmi/alternatív parlament szükségességét, még senkinek sem könnyítettem meg a dolgát – azt létre is kell hozni és működtetni. A politikai pártoknak nemcsak a hitelessége csökkent tovább – anyagi, szervezeti feltételeik is romlottak. Sokan fognak mozgolódni, elutasítva a pártokat – valami, többnyire hamis, civilek iránti respektben bízva. (Adódhatna az elvi lehetőség, hogy kiemelkedik nagy és erős ellenzéki párt – de magam keveset mernék erre tenni.)

Mivel minden szavazókörben ott voltak az ellenzék aktivistái, meg kell kérni őket, hogy településenként összegezzék a tapasztalataikat, ami alapja lehet egy térképnek vagy miniszociográfiáknak is.

A szakmai kerekasztalokba be kell vonni az NGO-kat: tudásuk, tapasztalatuk, személyes kapcsolataik sokat segíthetnek. Az őszinte és bátor programokra lehet majd építeni a következő időszak hatalmi politizálását: ha az alternatív parlament nem tudja kitermelni a maga árnyékkormányát, akkor esély sem lesz itt társadalmi változásra.

Nem vagyok naiv – egy ilyen írástól nem változnak meg a dolgok. De ha mégis valami hasonló történne, négy év múlva valószínűleg előáll majd valaki, hogy ezt egy ciklussal korábban kellett volna meglépni. Mondjuk azt, hogy nem ellenzékről – hanem demokratákról beszéljünk.

https://www.ferfihang.hu/2012/08/02/a-skorpio-es-a-beka/

2 https://geo2.blog.hu/2014/11/14/d_a_megvalto_civilek_176

3 https://geo1.blog.hu/2017/04/29/kormanyprogram_5_perc_alatt

4 Az általam olvasott Telex, 24.hu, 44.hu, Hvg, Jelen, Azonnali, Mérce, Magyar Hang profiljába ez viszonylag könnyen beilleszthető – de akár a MANCS, ÉS, 168 Óra stb. is szóba jöhetne. Ismertebb helyi portálok: Debreciner.hu, Szabad Pécs, Nyugat.hu, Veszprémkukac, 7300.hu, 6300.hu, Kapos-T, KecsUp és a Borsod24 – de biztosan vannak még egyéb médiumok is.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 29. szám, 2019. július 19.
LXII. évfolyam, 4. szám, 2018. január 26.
LXI. évfolyam, 14. szám, 2017. április 7.
Élet és Irodalom 2022