Síráspróba

(677) az öreg Simpf, a falu esze, takaros bejárati lépcsőt eszkábál nekünk fosznideszkából, engem szólít meg, hogy adjam a keze alá a szerszámokat, vagy szorítsam le a deszkavéget, amikor a fűrészelésre kerül a sor, sokszor megáll és leül pihenni az öreg sváb, Anyánk teát hoz neki és paradicsomkarikákkal diszített májpástétomos szendvicset, még szerencse, mondja, hogy csak a Bărăganba vittek bennünket, ő meg sem állt a cseljabinszki Plászig, ott kellett robotolnia az aranybányában, de mire odaért, már a marhavagonban befagyott a töke, mondta, és mert, hála a Szűzanyának!, befagyott, nem volt többet gondja vele, nagy tehertől szabadult meg, még szerencse, tette hozzá elgondolkozva, van azért felesége, folytatta, de nem azért, azért nem is lehetne, a feleségének, ő is józsefházi sváb, Kopejszkben fagyott be mindene, vágyak és jövő nélkül élnek soha el nem fogyó szerelemben és békességben, még szerencse, mondta a falu esze, a lágerben a 365-ös számot kapta, nyugodtan szólíthatom én is háramszázhatvanötösnek,