UTCAI JELENET
PÁRATLAN OLDAL - LXVI. évfolyam, 25. szám, 2022. június 24.Beáll a busz a megállóba, nyílik az első ajtó. Idős asszony tétovázik, mielőtt felszállna. Már fogja a kapaszkodót, másik kezével tapogatja a válltáskáját, biztosan megvan-e.
– Bocsásson meg, ez a hat-negyvenes távolsági járat? – kérdezi a sofőrt.
– Nem, asszonyom, ez nem az a járat. És nem távolsági, hanem helyi.
– Helyi? – csodálkozik az asszony.
– Igen, helyi – erősíti meg a sofőr. – A százhúszas helyi.
– Ne mondja! És honnan indul a távolsági járat?
– Kétszáz méterre innen, a sarkon – mutatja a sofőr. Hátrafordul az utasokhoz, kis türelmet kér.
– De régen itt állt meg a távolsági – mondja az asszony. Ideges. Igazít egyet a válltáskáján.
– Régen igen – hagyja helyben a sofőr, elnyom egy félmosolyt. Régen minden más volt, gondolhatja.
Az asszony tanácstalanul áll, körülnéz.
Hogy fogom én azt megtalálni?
A sofőr kilép a fülkéjéből, leszáll, megmutatja az asszonynak, merre induljon.
Arra tessék, asszonyom – mutatja, merre kell mennie.
Az asszony elindul, a sofőr visszaszáll, még integet egyet. Az utasok türelmesen vártak.
Alig egy perc volt az egész.
A helyszín a Pembroke Street.
London.
