Tegyük fel, hogy buszozunk
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 23. szám, 2022. június 10.Tegyük fel, hogy felszáll a buszra Isten, éppen arra, amelyiken én is utazom, mert ritkán, de buszozom néha, mindig két pont között, vagyis az egyik helyről a másikra szeretnék eljutni, ez minden tömegközlekedésemben közös, általában is jellemző a mozgásaimra, de a Gondviselőére nem, ő nem azért szállt fel, hogy eljusson mondjuk a Kálvintól a Nyugatiig. Ha szeretne eljutni, inkább kivárná, amíg befejeződik a metró felújítása, és azzal utazna, az idő neki nem számít, amúgy sem siet sehová.
Felszállna, mondjuk kisgyerek képében, mert alkalomadtán bármilyen alteregója vagy avatárja lehet, ezt érdemes végiggondolni, racionális elemzésnek alávetni, hogy vajon bármilyen emberi formában szólhat-e hozzánk az Isten, és ha nem, akkor milyenben nem. Van-e ebből az aspektusból relevanciája annak, hogy a kisgyerek roma-e. Ha a nagyobb fiúk lökdösik, és a szemében rémület látszik, akkor a sötétebb vagy világosabb bőrszín által körülvett szemgolyóban a rémület relatíve másként érzékelhető? Máshogy tükröződik az íriszen? Ha nem nézem, hogy mi történik, és elfordítom a fejem, akkor nem történik?
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
