Játszmák
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXVI. évfolyam, 23. szám, 2022. június 10.A főiskolai társak között is volt, akiről elterjedt: besúgó. A rendszerváltás után terjedt el. Már korábban is lehetett hallani ezt-azt, hogy jobb, ha előtte nem beszélünk bizonyos dolgokról. Őt, azt hiszem, a főiskola óta nem láttam, de valamelyik közösségi oldalon bejelöltük egymást. Ő engem? Vagy én őt? Nem emlékszem. Persze nem kérdeztem rá, hogy annak idején írt-e jelentéseket. De vajon tényleg írt, vagy csak terjesztették róla? Lehet, hogy ha találkoznánk, most már megkérdezném. Kíváncsiságból. De bevallaná-e? Különben nincs bennem indulat.
Ahogy a tartótiszttel szemben sem, akivel munkatársak lettünk, miután már nem volt tartótiszt. Egy szegedi kollégiumban dolgoztam akkoriban, s új tanárkollégát kaptunk. A híre megelőzte. Tudtuk, hogy nyomozó, de hogy pontosan milyen területen dolgozott, csak később derült ki. Vaskos, lassú, negyven-ötven közti férfi volt. Amikor először beköszönt a kollégiumba, nem vetette le nagy, szürke ballonját, sőt egyik kezét egész idő alatt ki sem vette a kabátzsebből. Később azon viccelődtünk, biztosan a pisztolyát szorongatta.
De hamar fölengedett, jókat lehetett vele beszélgetni. Fociszakkört indított. A gyerekek imádták. Nem emlékszem, hogy edzette őket, beállt-e közéjük játszani mackós termetével, viszont jól csinálta, év végén a csapatunk fölényesen nyerte a kollégiumok közötti városi bajnokságot. A srácok a győzelmi hangulatban levegőbe dobálták nagy testű mesterüket.
Aztán elkezdtek tünedezni diákpénzek, ötven, száz forintok. A rendőrök csapdát állítottak, s kiderült, régi kollégájuk a tettes. Kellett neki italra. A testületből is az alkoholizmusa miatt menesztették. Később egyetemi tanára mondta róla: évfolyamának talán a legtehetségesebb diákja volt. Aztán ő lett, vagy egyike lett azoknak, akik egyetemistákat szerveztek be besúgónak. A kollégiumunkból egy falusi napközibe száműzték. A gyerekek bizonyára ott is szerették, ám nem sokkal később halálhírét hallottam.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.