Síráspróba

(670) a józsefházi Alsó utcai, szalmatetős vályogházat az öreg Simpftől béreltük, öreg Simpf, és mindig hozzátették: a falu esze, a konyhát dupla ajtó választotta el a gazos udvartól, a bejárati falépcső elkorhadt, vagy szándékosan bontották el, hogy jelezzék, nem kell odamenni, nem lakik ott senki, a konyhából jobbra egy tágasabb szoba nyílt, amiben a lătești-i barakkunk mindenestől elfért volna, balra egy valamivel kisebb, mellette keskeny, körbepolcozott üres éléskamra, a ház kert felőli oldalán alacsony tetejű pincegádor vezetett a vasalt tölgyfa ajtóig, a kisebbik szobában Anyánk, Nényu és a lányok rendezkedtek be, az utcára néző nagyobbikban az öt fiú, a konyhai pamlagon a túlélőkre kíváncsi rokonok aludtak 

(671) a fiúszoba ablaka a szemközti magyar iskola keskeny, a műútra merőlegesen ráfutó, frissen meszelt épületére nézett, a tőlünk messze eső végében, a szolgálati lakásban Rita lakott, első és egyetlen szerelmem, ő szorított magához életemben először úgy, hogy érezzem magam egy lánnyal, boldogan megmutatta káprázatos melleit, profilból nézzed, mondta, úgy szebbek, és ő tanította meg, hogyan szívhatom a saját véremet a karomból, amikor szorongás fog el vagy rémálmok gyötörnek