Betegségügy

Váradi Péter a hazai betegségügy problémáit sorolja, miközben az írás címében a magyar egészségügy szerepel (Vacskamati virágja, a magyar egészségügy, ÉS, 2022/17., április 29.). Nem vitatva a szerző által felvázolt betegellátás évtizedes nehézségeit, ismételten fel kell hívnom az ÉS olvasói figyelmét arra, hogy amíg az egészségügy reformja alatt a szakmai elit az ellátórendszer megújítását érti, addig nem várhatjuk, hogy a magyar lakosság köztudottan drámai egészségmutatói jelentősen javuljanak, és az európai rangsorok hátsó fertályából kikerüljünk.

És ismét: az egészség az egyének és az őket körülvevő fizikai, társadalmi környezet kölcsönhatásának „terméke”. Egészségünket a szüleinktől öröklött tulajdonságok mellett az életünk során a minket ért aktuális, sőt a korábban ért fizikai, kémiai, biológiai és társas hatások, összefoglalva az életkörülményeink alakítják. Az életkörülmények mellett neveltetésünk, közösségeink normái megszabják, hogyan viselkedjünk, reagáljunk a minket ért kihívásokra. Például mit, mikor és hogyan együnk-igyunk, mennyit dolgozzunk, mivel töltsük szabadidőnket. Mindez együtt határozza meg testi-lelki egészségünket. Könnyen belátható, a lakosság egészségének javítása olyan összetett, komplex feladat, ami nem szűkíthető az orvoslásra. Ehhez bizony számos más ágazat összehangolt cselekvése szükséges, hiszen a lakosság egészségének javításához az egészségügyön túl többek között a köznevelési, a gazdasági, a környezetvédelmi, a területi fejlesztési, valamint a civil szereplőknek is közösen kell cselekedniük mind országos, mind helyi szinten. „Jobb helyeken” olyan népegészségügy hivatott erre, amely a járványkezelésen kívül az egészséges életmód és egészséget támogató környezet kialakításáért is felel. Be kellene végre látni, hogy hosszú távon okosabb a betegségeket megelőzni, a megelőzést erősíteni, mint a gyógyítók számát, a gyógyításra fordított összegeket növelni.

Az Egészségügyi Világszervezet az egészséget teljes testi, lelki és szociális jóllétként definiálja. Mi lehetne nemesebb közfeladat, mint a lakosság jóllétének javítása? A hazai egészség ügyének előbbre viteléhez, a magyar egészségügy megújításához tehát az orvosoknak nemcsak maguknak, hanem más szakmák képviselőinek is „lapot kellene osztaniuk”. És ismét: az egészség ügye az egész társadalomé, mindannyiunké.

(A szerző népegészségügyi szakértő)