Dunai kutya
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXVI. évfolyam, 20. szám, 2022. május 20.Emesével voltam életemben eddig a legboldogabb.
A hosszú főutca végén laktak, a folyó felőli részen. Azon túl már csak a mező volt, az akácos temető. A kukoricás, néhány fabódé, istálló, karám, a trágyadombok, amik tavaszra megteltek, és kitalicskázták őket a vetésre. Egy törött lépcsős vadászles. Őzek, vaddisznók jártak inni a folyómederhez. Kétszobás vályogház, három testvérével a hosszú, ablak nélküli sarokban, közel a kályha melegéhez. Emese nem evett, vagyis nem nagyon evett semmit, vega volt, ezt mondta, nincs mit enni, az a vega. Ilyenkor kacsintott. Megvonta a vállát és nevetett. Se húst, se nyulat, se csontot nem vett szívesen a kezébe, beleborzongott, ha vasárnap délben anyám rántott húst sütött. Megvárta, amíg megebédelünk, és csak utána hívott fel, hogy átjönne leckét írni.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
