Bűn – hiba és felelősség

Romaparlamentes értékelés a választásokról

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 18. szám, 2022. május 6.

A 2022. évi magyar parlamenti választásokon katasztrofális eredmény született.

Értelmetlen bűnbakokat keresni, érdemesebb tágabb, történelmi kontextusban elemezni és értelmezni a mostani választásokat, figyelmet fordítva az ország kulturális vagy etnopszichológiai állapotára is. Ugyanis a választás nemcsak érdekvezérelt döntés, hanem kulturális és lélektani (érzelmi) kérdés is. Magyarország ezeregyszáz éves történetéből masszív ezer év feudalizmus volt, urak és szolgák rendszere. A királyság, illetőleg a monarchia felbomlását követően is „király nélküli királyság” államformája dívott: akár a Horthy-rezsim, akár a Kádár-korszak politikai rendszerét nézzük. Ezekből a rezsimekből vannak kulturális előképeink; utóbbiban szocializálódott a mai választókorú népesség kétharmada.

Orbán Viktor azért sikeres, mondták ezt előttünk mások is, mert „ő ismeri legjobban a magyar lelkeket”: a megalázottságból, sikertelenségből, az önbecsülés hiányából eredő öngyűlölet politikailag fel- és kihasználható nemzeti karakterjegyeit. A nemzeti történelmen (a magán-, illetve családi sorsokon is) végighúzódó sikertelenségtörténet az, amely egy mélyen elhallgatott, traumatizált történelmi emlékezetet kreál. Erre a nacionalizmus kínálkozik gyógyírként, ami viszont nem hoz gyógyulást a társadalom számára, csak újabb kínokat. A traumákat ugyanis felszínre kell hozni és kibeszélni! Azonban a hiszterizált nacionalizmusban utazó politikusoknak nem ez az érdekük.  Mert az egyensúlytalansági állapotban a népek olyan messiás eljövetelében reménykednek, aki megtestesíti a nemzeti megrázkódtatások fájdalmát, miközben mutatja az egyetlen helyes utat. 

Orbán Horthyból, Rákosiból és Kádárból gyúrta össze a maga politikusi személyiségét, és az elődök neve által fémjelzett rendszerekből fejlesztette ki az ő nevéhez illesztett illiberális – magyarra fordítva: demokratikusnak látszó fasisztoid önkényuralmi – szisztémát.

Ezért gondoljuk azt, hogy a 2022. évi választásokon elért erős kétharmados illiberális többség ügyében a magyar történelem a „bűnös”. A „bűnösség” mértéke pedig annak arányában oszlik el, ki mennyi hatalmat birtokol.

Ebből kiindulva a 2022. évi választási eredményért elsősorban a kormánypárt tehető felelőssé.

Legkevésbé hibáztathatók azok a cigány szavazók, akiket az elmúlt három évtized alatt „demokratikusan” fosztottak meg a jó iskoláktól és a tájékozottságtól (kivéve Magyar Bálint második miniszterségét, amikor az oktatási kormányzat lépéseket tett az integrált iskoláztatás érdekében), hogy a valóságról igaz és eligazító információk jussanak el hozzájuk, vagyis a fejüket kiemelhessék a gyarmatosítás és a szemfényvesztés mocsarából.

 

Orbán pártja és a demokratikus választás feltételei

Demokrácia ott van, ahol a hatalomért harcba induló pártok alapvetően azonos feltételekkel rendelkeznek, ahol érvényesülnek a demokráciákban bevett jogi és erkölcsi normák. Ezeknek a normáknak kell biztosítaniuk, hogy az eredmény megfeleljen a választópolgárok akaratának.

Mivel a Fidesz pártállami viszonyokat teremtett azzal, hogy:

– egyoldalúan, számára kedvezően átírta a választási törvényt, átrajzolta a választási körzeteket;

– tömérdek állami pénzt használt a Fidesz kampányának finanszírozására;

– tömérdek, korrupcióval szerzett magánpénzt használt a választók zsarolására, szavazatok megvásárlására;

– kisajátított pártsajtóvá és olcsó propagandaeszközzé silányította a közmédiát és a korábban független, de általa leuralt sajtótermékeket;

– a pártközelivé tett hirdetési cégeken keresztül legalább tízszeres előnyre tett szert a köztéri hirdetéseknél;

– a kampány során a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, köznyugalom elleni bűncselekményt követett el: rémhírterjesztést (a „baloldal” háborúba küldené a magyar fiatalokat, elzárná az orosz gázcsapokat stb.), valójában az ellenzéki közösségek ellen becsületsértő, rágalmazó, uszító propagandát folytatott.

Ha visszatekintünk az eltelt tizenkét évre, a propagandaminisztériumból irányított, évi több száz milliárdos állami költségvetéssel gazdálkodó fideszes propagandagépezet folyamatos lejárató-uszító hadműveleteket folytatott a kijelölt ellenségekkel szemben: filozófusok, jogvédők, migránsok, Soros, CEU, civil szervezetek, akadémia, cigányok, baloldal.

A 2022. évi kampány során a gyarmatosított sajtótermékek és a közterek hirdetési felületein a „veszélyes, mert baloldali” ellenzékkel, annak vezető politikusaival szemben indult „megsemmisítő hadművelet”. (Miközben Orbán a megszólított mintegy hárommilliós szavazóbázis felé a „békegalamb” szerepét játszotta el.) Ezt az ördögi szemfényvesztést nyugodtan nevezhetjük goebbelsi–finkelsteini projektnek. Orbán, az emberek háborús félelmeire és túlélési ösztöneire építkezve, arra használta fel az orosz–ukrán háborút, hogy elhitesse a szavazóbázissal: az ellenzék háborúba küldené a magyar fiatalokat, amivel szemben egyedül Orbán és pártja mentheti meg a magyarságot. Ezt az alávaló hazugságot a média területén törvénytelenül megszerzett túlerő képes volt elhitetni a háború rémképeivel agyonfrusztrált választók tömegeivel – különösen a szinte csak kormánypárti médiát fogyasztó magyar vidék alsó rétegeivel. A mélypont pedig: ahelyett, hogy Ukrajna irányába empátiát és szolidaritást mutatott volna a magyar állam, a Fidesz választási érdekeit – és az orosz barátság érdekeit – előbbre helyezve, a megtámadott ukránokkal szemben mutatott bizalmatlanságot, így csökkentve az orosz agresszor felelősségét. – Úgy ítéljük meg, hogy az agymosás, a félrevezető, uszító Fidesz-propaganda okozza a legsúlyosabb és a legmaradandóbb sérüléseket a társadalom kollektív tudatában!

A Roma Parlament – Polgárjogi Mozgalom szerint Orbán Viktor és a Fidesz bűnei miatt nem érvényesültek a 2022. évi választás demokratikus jogi és erkölcsi normái, így az eredmény nem felel meg a tisztesség, a törvényesség követelményeinek, a választók demokratikus akaratának, ezért nem hiteles. Ebből következően a választás, annak eredménye: a felálló magyar országgyűlés és a leendő kormány nem tekinthető legitimnek.

 

Az ellenzék hibái

Az ellenzék 2012 óta biodíszlet egy alkotmányellenes alaptörvény által lebontott látszatköztársaság törvényhozásában. Elfogadta a számára kijelölt, súlyosan jogkorlátozott „üléshelyeket”, az ellenőrző funkció kiüresítését, a média kiutasítását a parlamentből, az ellenzéki képviselők kitiltását a közmédiából. Megelégedtek a napirend utáni felszólalásokkal és néhány súlytalan utcai tüntetéssel. Ahelyett, hogy „fölszántották volna a vidéket”: a helyi társadalommal párbeszédben, a valós helyzet figyelembevételével erős politikai közösségeket, hálózatot szerveztek volna, közös programírással.

Stratégiai hiba volt azt feltételezni, hogy az egymással ellentétes világnézetű pártok szavazóinak száma automatikusan összeadható; hogy a választók is feladják elveiket a kormányváltásért: elviselik az egykor neonáci, de a Fidesz szélre tolódása miatt középre tartó párttal való érdekházasságot.

Hogy lehet hiteles baloldali üzenetekkel választást nyerni, arra a legkézenfekvőbb példa Józsefváros–Ferencváros „billegő körzete”. A gangos házakban ajtóról ajtóra járó, nem Budáról üzengető, hanem helyben lakó, a lenézett prolival személyesen szót váltó jelölt, aki a lakhatási válság kezelésére, a hajléktalanságra, a drog burjánzására konkrét tervekkel rendelkezik, Jámbor András megnyerte a választókörzetet. Köszönet a mögötte álló Szikra Mozgalom sziszifuszi és hitelt érdemlő munkájának is! Teljesítményük attól is jelentős, hogy a romák, főleg a cigány muzsikusok által legsűrűbben lakott választókörzetben a cigányok többsége a Fideszre szavazott. Ennek egyszerű oka van: „aki fizet, az húzat”. (Az ikszekre is.)

Budapestnek két és fél éve zöld, baloldali-liberális polgármestere van. Egyetlen választási ígéretét nem teljesítette a romák felé. Utoljára ez év január 11-én tett ígéretet arra, hogy a két működő budapesti roma közösségi-kulturális központ ez évben támogatáshoz fog jut, ennek mind a mai napig se híre, sem hamva…

Erzsébetvárosban a helyiek közösségi tervezéssel roma esélyteremtő programot írtak. A városrész vezetői ígéretükkel ellentétben nem adtak lehetőséget a tervek megvalósítására. A romák előtt nincs hitele a fővárosban sem az ellenzéknek, ezért szavaztak nagyobb arányban a Fideszre.

 

A cigány közélet felelőssége

Egy politizáló cigány szervezet élte túl a fideszes neokolonizációt, a Roma Parlament, mi is a „föld alatt”: 2016. október 24-én a pártállam egy józsefvárosi légópincébe száműzte negyedszázad roma kulturális és polgárjogi mozgalmi örökségét. Másfél éve kezdünk föltápászkodni: a budapesti Goe­the Intézet segítségével elvégeztük a pincében porosodó 239 festmény állapotfelmérését, valamint tíz alkotás restaurálását. Egy éve a Józsefvárosi Önkormányzat jóvoltából hozzájutottunk a Kőfaragó u. 5. szám alatti galériahelyiséghez. A kedvezményes bérlemény nemcsak kiállítótér, hanem jazzkoncerthely is, de ide hívjuk beszélgetni a közügyek iránt érdeklődő fiatal értelmiségieket.

A Fidesz-éra alatt két olyan roma szervezet/csoport jelentkezett a nyilvános politikai térben, amely az államhatalomtól függetlenként (nem fideszesként) határozta meg magát, a romák közéleti szerepvállalását proponálta, választási kérdésekkel, politikai programalkotással is foglalkozott. Ezek az Idetartozunk Egyesület és a Romák 1 Magyarországért kezdeményezés voltak. Őket hívtuk egyeztetésre múlt év októberében annak a kérdésnek a megvitatására, miképp érhető el a romák politikai képviselete 2022-ben. A pártok roma politikusaival, potenciális képviselőjelöltjeikkel kiegészült színvonalas kiskonferencián a felszólalók a politikai téziseik és a politikusoktól elvárt programminimum megfogalmazásáig jutottak, és mind a civilek, mind a párttagok bizakodtak abban, hogy felkérést kapnak a jelöltségre, majd bekerülnek azon három jelölt közé, akiket Márki-Zay befutó helyre szeretne a közös pártlistán.

A Roma Parlament nevében azt javasoltam, hogy ennek eldöntésére legyen roma előválasztás: szólítsuk meg a közösségeket, kik lennének a legalkalmasabbak a képviseletre. A pártok és a civilek gyűjtsenek aktivistákat, írjanak programot, indítsanak kampányt és állíthassanak jelölteket, akikre on­line lehetne szavazni. Az előválasztás ötletét megírtuk az ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek, cigány témafelelőse szóban válaszolt: nincs kapacitása és pénze erre az ellenzéknek. Sajnos, még az ötlet megvitatására sem tartottak méltónak bennünket. A roma szervezetektől az kértük, folytassuk a remekül elindult párbeszédet. Rácz Béla az 1 Magyarország nevében írt levelében arról tájékoztatott, hogy a csoportja önálló érdekérvényesítését tartja fontosabbnak, ezért elutasítja az együttműködést. (Ugyanez történt az európai uniós és a helyi önkormányzati választások előtt is. Sőt: az orosz–ukrán háború kitörése után, az első, cigányokkal kapcsolatos megrázó híreket követően kezdeményezett együttműködésünket is elhárították.) Megállapítható, hogy a Nyitott Társadalom Alapítványok által támogatott Rácz mandátuma nem terjedhet a roma polgárjogi/politikai szervezetekkel való koalíciókötésig, illetve a nyílt kormánykritikáig. Meglehet, „generációváltást” szeretne a Soros-politika, vagy elkerülni az újabb bélyeget, amit „a cigányok radikalizálása” miatt rábiggyesztene a NER.

Polgárjogi mozgalmunk választási dilemmáit egy mércés cikkben összegeztem. Setét Jenővel folytattuk az egyeztetéseket. Egyetértettünk abban, hogy a parlamenti ellenzéki pártok hiteltelensége miatt a Kutyapárttal kellene együttműködnünk. Úgy véltük, a viccpárt, ha komolyan vesz minket, a bennünket támogató néhány tízezer plusz­szavazóval reális esélye lesz a bejutásra. Jenő e-levelet írt Döme Zsuzsannának, amelyben tárgyalást kezdeményezett, de nem jött válasz. Csak áttételesen érkezett: a Kutyapárt vezetése felkérte az Idetartozunk egyik meghatározó alakját a sajószentpéteri körzetben való indulásra. A hölgy vállalta, de az országos lista befutó helyét kérte munkájáért és ismertségéért cserébe. Döméék azonban nem tartották fontosnak a roma reprezentációt, azzal indokolva: „ő is tanított roma gimnáziumban, ismeri a helyzetet, és ez elég ahhoz, hogy képviseljen...”  

Jenővel együtt röhögtünk kivételezett helyzetünkön: „a kutyáknak se kellünk...”

Aztán Jenő január 25-i tragikus halála végképp megszüntette a párbeszéd maradék perspektíváját. A reményt, hogy hozzáértő, autentikus hangunk legyen a törvényhozásban. Mivel a Roma Parlament a kormányváltás pártján volt, nem maradt más lehetőség, mint az egyesült ellenzékre szavazni. Nyílt és egyenes kommunikációnkban erre sarkalltuk a velünk rokonszenvezőket. Annak ellenére is, hogy a civilek/roma közösségek nem szólhattak bele, kit jelölnek a pártok az ellenzéki listára. A Márki-Zayjal történt pártközi egyeztetések révén került fel három fiatal roma, szinte ismeretlen pártpolitikus, Berki Sándor (Párbeszéd), Lőcsei Lajos (Momentum) és Varga Ferenc (Jobbik) az ellenzéki lista első harminc, biztonsággal befutó helyére. Kívánjuk, hogy sikerrel nőjenek fel a képviselőséghez, jó szakmai és támogató párthátterük legyen, alakítsák ki a roma civilekkel is a párbeszéd és az együttműködés intézményes kereteit. Legyenek hiteles hangjai, szócsövei a cigányok-romák valamennyi csoportjának, különösen a társadalomból kizárt, jogaiban, lehetőségeiben korlátozott, páriasorsra jutott rétegnek.

 

Mi jöhet a negyedik kétharmad után?

Nyolc-tizenkét év uralkodás után még a demokratikus hagyományokra építkező országokban is nyugdíjba küldik a törvényszerűen lefáradt, kiégett politikusokat. Európában Orbán lesz a legrégebb óta hivatalban lévő miniszterelnök. Ráadásul kétharmados, alkotmányozó többséggel. Ami teljhatalmat biztosít ugyan neki, de mire fogja használni ezt a hatalmat egy gazdaságilag, politikailag egyre szűkülő térben? Óriási az államadósság, amit a választási kampányban osztogatott pénzek tovább növelnek, elszabadult az infláció, egyre magasabbak az élelmiszerárak, és lassan föl kell szabadítani a befagyasztott árú termékeket, a benzintől a csirkemellig! S ha 7-800 forint lesz a benzin, még a csirke far-hát megvásárlása is gondot okozhat a szegény családoknál. Nyomorúságos idők jönnek. A gazdasági, pénzügyi, politikai, klíma-, járvány-, menekültválság külön-külön is megpróbáltatást jelent, egyszerre, egymásra tornyosulva viszont súlyos bajokat okozhat. Kérdés, hogy Orbánt mire késztetik az egymásra torlódó válságok. Nemzeti megbékélést és összefogást hirdet-e, vagy folytatja a gyűlöletpolitikát és az ellenséggyártást.

Isten óvjon meg mindenkit – a nyolcvan százalékban Orbánra szavazó cigányokat is – attól, hogy a gyűlölet céltáblájára kerüljön!

(A szerző a Roma Parlament – Polgárjogi Mozgalom elnöke.)

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 5. szám, 2019. február 1.
LVII. évfolyam, 2. szám, 2013. január 11.
LI. évfolyam 9. szám, 2007. március 2.
Élet és Irodalom 2022