Túlélők

PRÓZA - LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.

Egy bőrnyakkendős, egyébként semmi különös, jelentéktelen utasra kiáltotta rá, hogy SS-hóhér. A bőrnyakkendős először csak legyintett, hogy ugyan, mit ki nem talál, de a zörgőcsontú kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis felismeri, és igenis SS-őr volt Auschwitzban! 

– De hát mit tetszett keresni a fedélközben? – kérdezzük Juliusszal egyszerre, azonban Lulu néni meg sem hallja, csak mondja, hogy a bőrnyakkendős tovább akart menni, de a zörgőcsontú megragadta a karját, s egyre hangosabban kiabálta, hogy ő az, felismerem!

Összetéveszt! Ez teljességgel lehetetlen – mentegetőzött kissé idegesen a bőrnyakkendős a körülöttük hirtelenében összeverődött csődület láttán, mire a zörgőcsontú se szó, se beszéd, zakóját lerántva, ingujját feltűrve felmutatta a bal karjára tetovált számsort.

– De kérem! Szívbetegen születtem, nemhogy SS, semmilyen katona nem voltam soha! – dadogta erre rákvörösen a bőrnyakkendős.

– Akkor nincs mitől félnie! Nyugodtan megmutathatja a hónalját! – fordult a zörgőcsontú mintegy támogatást keresve a bámészkodókhoz.

Ez nem bíróság! Különben is, úriember nem vetkőzik nyilvánosság előtt! – csattant a bőrnyakkendős. Mintha egy színdarab lett volna, amelyből a színészek folyton kiszólnak a közönségnek, olyan volt az egész, de ezzel a műsornak még mindig nem volt vége, az emberek egymással kezdtek vitatkozni; egyesek szerint a németeknek, ha van, ha nincs bűnük, tisztázniuk kell magukat, mert igenis sokáig a háború haszonélvezői voltak, és nem igaz, hogy nem tudtak azokról a szörnyűségekről, amelyek az orruk előtt hosszú éveken át zajlottak. Mások a bőrnyakkendős pártjára álltak, mondván, hogy ha az embernek bárki felszólítására csak úgy le kell vennie az ingét és megmutatnia a hónalját, akkor a szabad világ se különb annál, mint amelyikben a zsidóknak a gatyájukat kellett letolni. Végül az éppen arra járó másodtiszt vetett véget a cirkusznak azzal, hogy ha bárkinek bármilyen be- vagy feljelentenivalója van, azt érkezéskor megteheti az amerikai hatóságoknak, a két férfinak pedig azt tanácsolta, hogy tartsák magukat távol egymástól.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.
Megnézem a reklámot
Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 9. szám, 2021. március 5.
LXII. évfolyam, 49. szám, 2018. december 7.
LXII. évfolyam, 18. szám, 2018. május 4.
Élet és Irodalom 2022