Drazsé
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.A kutya pár órája múlhatott ki.
Göndör szőrével és merev lábaival úgy festett, mint egy plüssfigura. Az oldalán feküdt a konyhában, nyitott szemmel fürkészve a semmit. Ez mondjuk pont nem jelentett nagy változást a rigor mortis előtti állapotához képest, szerencsétlen évek óta nem látott a hályog miatt.
– Tekerjük be egy pokrócba szerintem – mondtam Eddinek. – Van egy felesleges pokrócod?
Eddi összekuporodva reszketett a kanapén. Nem vártam tőle, hogy segítsen, de azt sem, hogy áttetsző, szikkadt madárrá töpörödjön ahhoz képest, amikor utoljára láttam, még ha Drazsé meg is halt. Ez egyszerűen nem fért bele a köztünk kialakult megállapodásba, amely kimondja örök érvénnyel, szavak nélkül, hogy Eddi egy oroszlán, akit csodálok, és cserébe ő bánt engem.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
