A ló és a komp
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXVI. évfolyam, 16. szám, 2022. április 22.Saját történetem ez, ha valaki meséli az adventi vásárban, el se hiszem. Pedig ott vettem az első lószerszámomat, egy kantárt és a két pár meleg kesztyűt, hogy télen is tudjak vágtázni.
Ez a ló szerszám nélkül nőtt fel, ottfelejthették. Illetve korán elment a gazdája, nem sokkal azután, hogy Bogdányból áthozta a szigetre a kancát. Soha többé nem látták az embert. A kanca közös lova lett a falunak, mindenki a gondját viselte, azok mindenképpen, akik a mező közelében éltek. Fűvel, vadvirággal etették, ha mentek a komphoz. Volt, aki elvitte sétálni, tanítgatta, legelészett. Míg aztán egy szép napon el nem loptán, talán érte jött a gazdája, nem tudni. Állítólag Verőcére csempészte át valaki hajóval, de az sem biztos, hogy így történt. Egyszerűen szőrén-szálán eltűnt.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
