Három választás – négy vereség

Az ÉS előző számában megjelent, a wishful thinkinget tükröző írásom (Utolsó esély, 2022/13.) szerinti esély eljátszása még korábban megtörtént, a Fidesz megszorítása, leváltása helyett minden eddigit felülmúló kudarc keletkezett.

Az újabb választási vereség hatása katasztrofális, az országromboló politika négy évig folytatódhat. Bebetonozódik a gazdaságunk alacsony képzettségű dolgozók foglalkoztatására épülő szerkezete, a nemzetközi versenyben helytállni képtelen vállalatok szerény jövedelemtermelő képessége. A süllyedő tendencia visszafordítása, de még a megállítása is egyre kilátástalanabb, hiszen az oktatási rendszer ehhez szükséges átalakítása csak évtizedes távlatban lesz képes ennek lehetőségét biztosítani. Folytatódik a társadalom szétszakítása, a politizálás iránt nem érdeklő, az ehhez szükséges informálódástól elzárt emberek számának növekedése, ami az irányváltást egyre inkább csak egy drasztikus életszínvonal-romlás következményeként teszi lehetővé. (Az ilyen kiszámíthatatlan váltást viszont jó lenne elkerülni.)

A katasztrofális helyzetet egy módon lehet fokozni: ha az ellenzéki pártok, pártpolitikusok továbbra sem képesek egységesen fellépni, hanem nyilvánosan folytatják egymás közti vitáikat. Egy diktatórikus rendszerben semmi szükség nincs az ellenzékben hat külön pártra, hat pártelnökre, hat pártelnökségre, akik és amelyek a mindennapi életben könnyen szembeállíthatók egymással. És nincs semmi szükség azokra az arcokra, akik az elmúlt időszak sorozatos kudarcaiban szerepet vállaltak, és képtelenek voltak az ország érdekeit a maguk és a pártjuk elé helyezni. Sőt a magukat baloldalinak tartó emberek is elgondolkodhatnának azon, hogy mennyiben szolgálja nyilvános megszólalásuk a NER leváltását.