Paks 2. végórái

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 13. szám, 2022. április 1.

Három évvel ezelőtt e hetilap hasábjain próbáltam meg felsorakoztatni azokat az érveket és ellenérveket, amelyek e hatalmas volumenű beruházás mellett vagy ellen szólnak (Miért nem kell Paks-2?, 2019/6., febr. 8.).

E cikket olvasva lehet, sokan arra gondoltak, egy nem igazán energetikával foglalkozó közgazdász hogy meri venni a bátorságot, hogy ítéletet mondjon a hosszú távú energiatermelésünk és -ellátásunk e meghatározó objektumáról.

Hogy mégis így történt, annak két alapvető oka van. Az első közgazdasági alaptétel: olyan beruházásnak, amelynek nincs megtérülése, nincs létjogosultsága, még akkor sem, ha a hosszú távú energiabiztonság elengedhetetlen követelmény. Ez esetben más alternatívát kell keresni és találni.

És ebből következik a második ok, illetve hipotézis (amit már a négy évvel ezelőtt megjelent cikk is magában foglalt): az energetika területén – nem csak a klímavédelmi követelmények miatt – olyan hatalmas lendületű technológiai fejlődésnek és átrendeződésnek vagyunk szemtanúi, és ez dinamikusan folytatódik az elkövetkezendő évtizedekben is, hogy az feleslegessé teszi a hagyományos, hosszú építési átfutással (min.10 év) bíró atomerőművek létesítését.

Megtehetném, hogy négy évvel ezelőtti cikkem megállapításait górcső alá veszem, mi igazolódott, és mi az, ami nem, ám az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió fényében ez felesleges. De utólag megnyugtathatom az olvasót, hogy az akkori fontos megállapítások ma is megállják a helyüket.

Kitekintve a világra, a bizalomvesztés Oroszországgal szemben az energetikában is villámgyorsan végbemegy, és ez azt jelenti, hogy orosz indíttatású új atomerőművek garantáltan nem fognak épülni!

Elképzelhetetlen, hogy bármely európai állam a Roszatomra bízzon atomerőmű-építést. Az Ukrajna legnagyobb atomerőműve elleni orosz katonai támadás minden józanul gondolkodó szakembert ráébresztett arra, milyen veszélyt jelent egy sérült, sugárzó atomerőmű a közeli és távoli környezetben élők számára. Nem feledkezhetünk meg arról sem, ami elengedhetetlen működési alapfeltétel: a folyamatos, megbízható nukleárisüzemanyag-ellátásról, aminek feltételeit a háborút indító megbízhatatlan partner eljátszotta, és a bizalom megrendülése miatt kizárta magát a további megbízásokból. Az EU a finanszírozást korlátozó szankciói is tiltják az orosz bankok forrásaiból történő hitelezést, ez is a folytatást kizáró tényező.

Az a történelem fintora, hogy két ember: Orbán és Putyin hatalmi erőszakot mutató, elhibázott politikája hozta létre a Paks 2 atomerőmű orosz–magyar szerződését, és éppen e két ember tévutas, elhibázott politikája vet véget annak a projektnek, amely Magyarország érdekeit már megkötésekor sem szolgálta.

 Ellehetetlenülése pedig lehetővé teszi, hogy hosszú távú energiapolitikánkat gazdaságosabb, takarékosabb irányba tereljük.

Orbán Viktor a közelgő választások miatt Paks 2 folytatásáról beszélt, de már ő is tudja, hogy ez az atomerőmű orosz beruházás keretében nem valósulhat meg. 

Kudarc ez a javából.     

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 26. szám, 2022. július 1.
LXIII. évfolyam, 9. szám, 2019. március 1.
LXIII. évfolyam, 6. szám, 2019. február 8.
Élet és Irodalom 2022