SZÍNÉSZEK
PÁRATLAN OLDAL - LXVI. évfolyam, 13. szám, 2022. április 1.Orbán a választási kampány finisében a segítségkérő ukrán elnök Zelenszkijt azzal szerelte le, hogy „Én jogász vagyok, abból a tudásból élek, amit a jog világában gyűjtöttem. Aki pedig színész, az azzal a tudással dolgozik, amit színészként gyűjtött össze.” Most nem azt firtatom, miféle jogász az, aki éppen a jogállamiság lényegét nem tartja tiszteletben, hanem azt, hogy egyik színész miért kicsinyli le a másikat. Kevesen tudják, de tény, hogy Lázár Ervin nagyszerű, felnőttek jellemformálására is alkalmas meséjéből, a Szegény Dzsoni és Árnika történetéből készített televíziós filmben (1983) Orbán Viktor és néhány Bibó-kollégista játszotta Ipiapacs, a hírhedett rabló és csapata figuráit. Zelenszkij A nép szolgája című sorozatban tanárból az ország elnökévé előlépő figurát alakított. Már ez is mutatja a két színész: Orbán Viktor és Zelenszkij különbségét, mert Orbán joghallgatóként rablót játszott, míg Zelenszkij megtartotta elnökszerepét, és Ukrajna tragikus sorsát jelképező, nemzetközileg elismert hőssé vált, bármi lesz is a sorsa. Már csak egyetlen színészről, „csepűrágóról” szólnék, akinek Budapesten 100-ik születésnapján (2011) állított szobrot éppen Orbán Viktor. Vele egyetlen baj van, az, hogy ő nevezte először az akkori Szovjetuniót a „gonosz birodalmának”, ő volt az, aki a Strategic Defense Initiative (SDI), csillagháborús terveivel a gazdasági és katonai összeomlásba kergette a Szovjetuniót. Putyin Oroszországa mit se változott a megbukott Szovjetunióhoz képest. Valószínűsítem, hogy Zelenszkij Ronald Reagannel büszkén mondhatná, hogy jól játszotta a rábízott elnöki szerepet. Igaz, Orbán is élethű maradt.