Az ablakon túl
PRÓZA - TÁRCATÁR - LXVI. évfolyam, 11. szám, 2022. március 18.Valamelyik hajnalban, amíg aludtam, meghalt az egyik szomszédom. Nem ismertem, pedig ha felállnék a géptől s egy lépést tennék az ablakhoz, ki se kellene hajolnom, rálátnék az övére. Akár át is kiabálhattunk volna egymásnak: hogy van, szomszéd, hogy aludt? Kiabálni se nagyon kellett volna. Tíz-egynéhány méterről van szó.
De nem ismertem ezt a szomszédomat. Nem tudom, fiatal volt vagy öreg, borostás vagy szakállas. Semmit nem tudok róla. Elképzelhető, hogy láttam már többször, s az is, hogy soha. Bennégett. Persze lehet, hogy csak a szén-dioxid-mérgezésbe halt bele. Csak. Furcsa itt ez a szó. Azt jelenhetné: belealudt a halálba. Az biztos, hogy a kitört ablaküveg fölötti homlokzatot feketére festette a füst. Most alaposan megnéztem. Egyébként nem nagyon szoktam arrafelé tekingetni, mert közel van ugyan, de olyan szögben, hogy kiesik a látóteremből.
Aki valamelyik hajnalban, amíg aludtam, meghalt itt a szomszédban, tulajdonképpen nem is volt a szomszédom. Vagy mégis?
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
