REVÍZIÓ

Taxival utazom a fővárosban. A Nyugatinál csődületet látok; riadt tekintetű emberek tömött bőröndökkel a kezükben. Arra tippelek, hogy ukrajnai menekültek. Alighanem a sofőrnek is ez jut az eszébe, mert váratlanul fecsegni kezd. A világhálón olvasta, hogy Putyin a háború végeztével igazságot szolgáltat majd Magyarországnak, visszaadja nekünk Kárpátalját. Egészen belelkesül a gondolattól. Szomorkás a kedvem, nem akarok vitába szállni vele. Csak magamban mormolom a szavakat, melyeket Teleki Pál külügyminiszter közvetlenül öngyilkossága előtt vetett papírra: „Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.”