Közel önmagunkhoz

Lángh Júlia: Hamuban sült manióka. Afrikai olvasókönyv. Közel Afrikához Alapítvány, Budapest, 2021, 214 oldal, 3500 Ft

Lángh Júlia több tucat regény alapján megpróbálja bemutatni, megérteni és megértetni, hogyan élnek az ő hősei. Azt mondja bevezetőjében, hogy a francia nyelvű afrikai írók gyakran írnak arról, milyennek látják Európát Afrikából nézve, bár ők szinte átmászhatatlannak látszó magas falba ütköznek. Az európaiak előtt nem tornyosul ilyen magas fal, mondja, de „nem is vagyunk kellőképpen kíváncsiak a feketének mondott földrészre”. Én tudok kíváncsi lenni, és el is olvastam mind a nagyon izgalmas és tanulságos regényrészleteket meg a hozzájuk fűzött kommentárokat, de a végén arra a megállapításra kellett jutnom, hogy Afrika, legalábbis a róla szóló, itt idézett komoly, realista, sőt naturalista szövegeket olvasva, sem nem egzotikus, sem nem idilli. Főleg nem idilli. Nem varázslatos és nem csodálatos – hanem sokkal inkább ijesztő hely. (Radics Viktória szerintem az afrikai élet szörnyűségeit kicsit elkerülve írt a könyvről a Magyar Narancsban február 17-én, épp ezért én most inkább ezekre koncentrálok, egyenlítsék ki a kritikák egymást.)