Hazai Bourbonok

A Bourbonokat jellemző, közhellyé koptatott talleyrandi aforizmánál nem kell pontosabb jellemzés a hatalom járványkezelésére sem. A hatalom semmit sem tanul az előző hullámokból, ugyanakkor egy pillanatra sem felejtette el a célját: minden (járványügyi) intézkedése valójában a hatalomban maradást szolgálja. Súlyos állítás ez. Nem jó érzés ezt megélni, de a tények vitathatatlanok. Az első (elfojtott) hullámnál a hatalom még félt a járványtól, akár hatalma elvesztésének lehetőségét is látta benne.  Éberen figyelte a szomszédjai intézkedéseit, idejében lezárt, és büszkélkedhetett azzal, milyen sikeres a járványkezelés. Még az is lehet, hogy magának is elhitte, hogy a lépései elegendőek voltak. Ezt követően viszont, a szakma óvó figyelmeztetései ellenére, nem történtek átgondolt lépések.  Nem erősítették meg érdemben a legfontosabb első védvonalat, a járványügyi intézkedéseket (tesztelés, kontaktuskövetés, hatásos karanténintézkedések) végrehajtani képes területi egészségügyi hatósági munkát. De, ugyanígy, a második és harmadik védvonal intézkedései is a későbbiekben elégtelennek bizonyultak, nem egy átgondolt tervet követtek, hanem kapkodás látszott, a menet közbeni átszervezés eseményei domináltak. A látványos lélegeztetőgép-vásárlás értelmetlensége, majd később a kórházi ágyak értelmetlen arányú kiürítése teljes értetlenséget jelzett. A beszerzések már szinte megszokott szakmaiatlansága és az azokat körüllengő korrupciós felhő nem is meglepő. Ne felejtsük el azt sem, hogy az első hullámban az egészségügyi dolgozók védőeszközzel való ellátása is súlyosan elégtelen volt, az alap- és helyenként a szakellátásban is.

A második, majd a harmadik hullámban a járványkezelés valójában látványosan összeomlott, a hullámok csúcsán a súlyos és a még súlyosabb betegek halálozási aránya, számai a világ legrosszabbul teljesítő országai közé emeltek minket. A járvány „bemenetén” az érdemi kontaktkutatás gyakorlatilag megszűnt, a karanténintézkedések késtek, elégtelenné váltak. Az ellátási láncban az első vonal elérhetetlen lett a súlyos és felesleges adminisztratív teher alatt, a második és harmadik vonalban, a kórházi osztályokon és az intenzív terápiában a szakápolói és szakorvosi létszám vált elégtelenné. A járvány „kimenetének” legkeményebb mérőszáma az egymillió lakosra eső halálozási szám, ebben hetekre világelsők lettünk (!).  Az eredmény másképpen: a halottak száma a környező országok átlagának több mint kétszerese lett. A rossz lakossági egészségállapot valós tényezője a szomorú elsőségnek, de a környező országok sem állnak sokkal jobban ezen a téren.  

De még mindig lehetett volna tanulni az elkövetett hibákból!  Ehelyett a válasz a teljessé tett titkolózás volt. Hatalmi szóval tartották és tartják távol a médiát a kórházaktól, a kormányzatot segítő kutatókat, szakembereket a megszólalástól, és még az „atombombát” is bevetették: az orvosi béremeléssel a szakma nagyobb része elhallgattatott. A švejki parancs ostora („Maul halten, weiter dienen”, azaz „pofát befogni, tovább szolgálni”) mellé (sok-sok) répa is került.

Mindeközben (a hullámokhoz képest késve, azokat érdemben még nem befolyásolva) lezajlott egy oltási kampány, ez nagyon fontos és jó fejlemény. De nem volt ellentmondásmentes ez sem. A beszerzési oldal külön történet. Az oltások közül volt olyan, amit nem a gyártó cég (egyébként hiányos) dokumentációja szerint adtak az idős korosztálynak, és későbbi vizsgálatok megmutatták, hogy így a lehetőségnél kevésbé védett. Sajnos a jól indult oltási kampány viszonylag hamar elérte az oltási plafont, és ismét csak nem követték érdemi intézkedések a jól érzékelhető problémát. A negyedik hullám megint csak rémisztő számai kellettek ahhoz, hogy például a felesleges bürokratikus akadályokat lebontva újabb lendületet kapjon az oltások felvétele. Ismét későn. Ahogy a második és harmadik hullámban is, az oltás teknőse nem érte utol a járvány nyulát, az végignyargal a népességen, és aki megfertőzhető, meg is fertőződik.

A hatalom a negyedik hullám kezdete óta szinte kizárólag az oltás mindenhatóságát kommunikálja. Ez azonban szakmailag ostobaság. Minden sikeresen védekező országban kombinálják az oltást a járványkezelés más és nagyon hatásos eszközeivel, például a maszkviseléssel, a (következményekkel bíró) teszteléssel, a kontaktuskutatással, az elkülönítéssel, a védettségi igazolványok használatával a rendezvényeken, a home office támogatásával, a hibrid oktatás átgondolt bevezetésével stb. Az oltás nagyon fontos, minden eszközzel támogatni kell. De a járványügyi intézkedések csak együtt képesek egy újabb variáns újabb hullámait tompítani, védeni a második, harmadik vonalat a túlterheléstől. Mindezeket már augusztus végétől, szeptember elejétől kellett és lehetett volna használni – hiszen a számok elindultak felfelé. Ehelyett a hazai Bourbonok nem tanultak, nem felejtettek és nem cselekedtek. És ismét, már talán túl is a negyedik hullám csúcsán, elsők között vagyunk a halálozásban. Szomorú.