Egy fülszöveg tanulságai
KÖNYVKRITIKA - KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - LXV. évfolyam, 50. szám, 2021. december 17.Baráth Katalin: A történetírás terhe. A magyar historiográfia rendhagyó története. Kijárat Kiadó, Budapest, 2021, 272 oldal, 3100 Ft
Az eltérő hozzáállás (a nagyon gyakorlatias, de kevéssé önreflexív történészi, és az elméletben néha egészen elvesző irodalmári) miatt igen kevesen művelik párhuzamosan a történészi és irodalmi pályát mifelénk (legnagyobb hatásfokkal talán Kisantal Tamás), az pedig, hogy valaki egyszerre legyen kanonikus zsáneríró és céhbeli történész, finoman szólva sincs a hazai történettudomány struktúrájába kódolva. Hogy e struktúra mennyire erős, arról ugyanakkor mindennél jobban tanúskodik, hogy bár ez a csodálatos hibrid létezik, Baráth Katalin legújabb, már címében is White-ot idéző historiográfiai kötetének fülszövegéből egyáltalán nem szerzünk tudomást arról, hogy szerzőnk a Dávid Veron-sorozat, az Arkangyal éjjel vagy az Afázia írója. Vajon mi lehet ennek az oka? A történettudomány komolyságfétise? A szerző vágya, hogy könyvét kizárólag szaktudósi minőségében olvassák? Esetleg ezek valamilyen arányú elegye?
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
