Pontosítás
VISSZHANG - LXV. évfolyam, 49. szám, 2021. december 10.A lap legutóbbi számában Seláf Levente ír Villon-könyvemről (Ex libris, 2021/48., dec. 3.). Mindenkinek szíve joga megbírálni egy könyvet. Nem is szállnék én vitába a leírtakkal. Ugyanakkor felmerül a kérdés, mennyiben objektív egy kritika, ha a tényeknek olyan meghamisításai vannak benne, mint Seláf cikkében. A szerző ezt írja: „Magyar a Villon-kutatás filológiai vitáit az 1980-as évekig idézi, az utóbbi évtizedek szakirodalmára közvetlenül nem hivatkozik.”
Ezzel szemben az alábbi, a Felhasznált irodalom című részében szereplő, 1980 után megjelent könyveket magában a szövegben is idézem.
Becker Ho, Alice: La part maudite dans l’œuvre de François Villon. Éditions LÉchappée, Paris, 2018; Cassagne-Brouquet, Sophie: „De moi, pauvre, je veux parler”. Vie et mort de François Villon. Éditions Albin Michel, Paris, 2016; Delesalle, Georges: Dictionnaire Argot-Français − Français-Argot. Éditions Wentworth Press, 2018; Mészöly Dezső: Az igazi Villon. Mészöly Dezső fordításai és tanulmányai. Gondolat Könyvkiadó, Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 1993; Obermeier, Siegfried: François Villon bűnös élete. Szerelemről és halálról. Aquila Könyvkiadó, Debrecen, 2006; Roux, Simone: La Rive gauche des escoliers (XVe siècle). Éditions Christian, Paris, 1992; Schwob, Marcel: François Villon. Éditions Allia, Paris, 2008; Stanesco, Michel: Lire le Moyen Âge. Éditions Dunaud, Paris, 1998; Verger, Jacques: Histoire des universités en France. Éditions Privat, Toulouse, 1986; Villon, François: Œuvres Complètes. Bibliothèque de la Pléiade. Éditions Gallimard, Paris, 2014
