Az egészség­ügyről

Falus Ferenc, a volt kiváló tiszti főorvos elmondta, milyen egészségügyet szeretne. Nekem, aki lassan aranydiplomát kapok (és még praktizálok), nem okozott meglepetést. Akár diplomaosztásomkor is elhangozhatott volna, az egész szakmai életre szóló jó tanácsként. Nagyjából úgy foglalható össze, hogy minden úgy jó, ahogy van, csak kicsit több igyekezetre lenne szükség. Mint a létezett szocializmus. Abban is minden a helyén volt, de a magyar lakosság nem pont olyat szeretett volna. Nos, a fő baj az az egészségüggyel is, hogy a lakosság nem tudja használni. És alig hiszem, hogy amit Falus doktor szeretne, tetszene neki. Mert azt sem tudná használni. Viszont száz százalékig egyetértek az írás rezüméjével, amely egyetlen sor, és némileg ellentmond az előző száznak, miszerint minden úgy rossz, ahogy van, fejéről kell a talpára állítani az egészet, ahogyan Marx akarta Hegelt.

Az alapprobléma az egészségüggyel az, hogy a fogyasztónak (a „betegnek”) sem a kereskedőre (egészségkassza), sem a termékre (vizsgálat, műtét stb.) nincsen hatása. De az orvosnak sincs. Csak a tisztessége és/vagy a hiúsága ambicionálja jó teljesítményre. (Már akinek legalább az egyik van.) A kapitalizmus legsikeresebb változatában, a liberális demokráciában erre van kitalálva a szabályozott verseny és a decentralizálás. Ha van még, aki emlékszik a „szocialista” tervgazdaságra, az tudja, hogy az Országos Tervhivatal ezer közgazdásza sem tudta eltalálni, amit ma egy „sarki fűszeres” eltéveszteni sem tud: mennyi (és milyen!) kenyérre van szükség hétvégén. A rendszerváltás ezt és a kereskedelem minden más kérdését megoldotta. Sajnos nem mindenben volt ilyen sikeres, az oktatás és az egészségügy esetében pont nem. Pedig verseny nélkül sehol, még az orvoslásban sincs teljesítmény. A szokatlan dolgok használhatónak tűnő részéről szokás azt mondani, hogy „nem ördögtől való”. Nos, a verseny lehet, hogy ördögtől való, de az ördög is tévedhet: a verseny működik. Ha nincs verseny, abból hiánygazdálkodás lesz, ahol hiánygazdálkodás van, ott nem lehet sem a mennyiségre, sem a minőségre figyelni. És ez a jelenlegi helyzet a (félrekezelt járvánnyal is sújtott) nagy magyar egészségürügyben.

Eddig a prédikáció. Most megkísérlem fölvázolni, milyen a használható egészségügy. Először is nem olcsó. De versenyző egészségbiztosítók közbeiktatásával sokkal kevesebbe kerül, mint lakást, autót fönntartani, enni-inni, nyaralni, telelni, sportolni és sportoltatni meg iskoláztatni. Mindenki választhat, mit kér a pénzéért, és a biztosító válogathat beteget és kínálhat szolgáltatási ajánlatot a pénztárcák vastagsága és az igények szerint. A szolgáltatók (kórházak, rendelők, mentőszolgálat) versenyeznek a biztosítók megrendeléseiért. A verseny kényszerére kialakul az igények szerinti szolgáltatóhálózat, teljesen mindegy, hogy állami, önkormányzati vagy magántulajdonban. Vagyis vegyesen. Kórházba csak életveszélyes betegségben szenvedők kerülnének. Minden más a járóbeteg-ellátás (rendelőintézet) keretében történne (a teljes diagnosztika, beleértve CT-t és MRI-t, az egynapos sebészetet, egynapos és ambuláns ellátásokat stb.). A sürgősségi ellátás a háziorvosoktól a nem életveszélyes problémák esetén is teljes egészében átkerülne a 0-tól 24 óráig nyitva tartó alapellátó osztályokra, ahol rendelkezésre áll az előbbiekben felsorolt komplett diagnosztikus háttér. (Ez nem tévesztendő össze a jelenlegi sürgősségi betegellátó osztályokkal, amelyek az életveszélyes állapotok ellátására készültek fel, és kitűnően működnének, ha nem árasztanánk el őket csip-csup dolgokkal.)

Amikor egyszer ezt elmondtam egy nívós politikai betelefonálós rádióműsorban, a harcedzett műsorvezető azzal „keverte le” a telefonomat, hogy ez utópia. Nem az. Tíz évet dolgoztam ilyen egészségügyben. Működött.

A szokásos demagóg ellenérvet szeretném még elhárítani: a „mi lesz a szegényekkel?” kérdést. Egy demagógnak látszó, azonban valójában egyáltalán nem olyan válasszal. A politika azzal törődjön, hogy ne legyenek szegények. Amíg vannak, addig az ő ellátásukat lehet a költségvetésből fedezni, de természetesen azt is biztosító közbeiktatásával. Itt említem meg, hogy az egykori tb-ről, illetve OEP-ről ne feledkezzünk meg. Ezek helyett most (talán) NEAK van, ami még annyira sem biztosító, mint elődei voltak. Mindegy. Szálljon be a versenybe. Megmérettetik.