HETI TEXTUS

„Nem minden hazaárulás, amit a diktatúra kegyeiért önkéntes szerelmi feladatokkal versengő sajtó klisészerűen annak szokott nyilvánítani. Véleményeltérés a külpolitika irányára nézve, társadalmi felfogások szembehelyezkedése a hatalom pillanatnyi birtokosaival – akkor sem hazaárulás, ha a hatalom birtokosa erkölcsi jogcímét szükségképpen abban találja, hogy önmagát a hazával azonosítva saját ellenfeleit röviden hazaárulóknak nevezi ki” – fejtegette Vámbéry Rusztem a Századunk 1934/10. számában.