RENDRE

Sorosnak a zsidósághoz és Izraelhez fűződő, tagadhatatlanul bonyolult viszonyát ígérte elemezni a jobboldal egyik ideológusa. Békés Mártonnak a Hetekben megjelent cikke azzal indít, hogy „az idén 91 éves Soros György személyével kapcsolatban még mindig akadnak tisztázatlan kérdések”. S rögvest ekként folytatja: „rendre felmerül például, hogy mit csinált 1944-ben”. Rendre? Hát persze, a Washington Post által a „legundorítóbbnak” nevezett szélsőjobboldali konteókban és az azokra alapozott vádakban, amelyek – igen, rendre – „kollaboránsnak”, sőt egyenesen nácinak minősítik Sorost. Még maga Trump is továbbított ezt állító twittert. Igazolva a tételt, hogy az emberek gyorsan feledik az elemi tisztességet és az alapvető racionalitást, ha általuk gyűlölt ellenfélről van szó. Hogy egy bujkálásra kényszerített és 14. életévét csak 1944 augusztusában betöltő kiskorú esetében akár csak szóba jöhetne a kollaborálás (rossz hír a jogrendnek és jó hír lenne a szexuális erőszaktevőknek).

E képtelen vádat először a szélsőjobbos és szélsőbalos konteók királya, az a LaRouche dobta be még a fontválság hullámverésébe, aki a brit királynőt tekintette a nemzetközi drogmaffia fejének. Merthogy a gyerek Soros bújtatóját (egy kormánytisztviselőt) elkísérve „részt vett” 1944-ben zsidó vagyonok leltározásában, s egy – a szélsőjobb által felkapott – 1998-as tévéinterjújában nem óhajtott ezért meakulpázni. Ezt persze olyanok kérhetik rajta számon, akik nyilván „inkább vigyetek a gettóba!” felkiáltással lázadtak volna fel bújtatójuk ellen. No meg Békés Márton, aki „döbbenetesnek” tartja, hogy Soros bűnbánat helyett élete boldog éveként emlékszik vissza arra az esztendőre, mert a zsidóüldözés és a háború nagy lökést adott személyes fejlődéséhez. Vélhetően akkor kezdte felismerni, hogy kikkel van dolga. Mivel Békés valamiért elfelejti akár csak megemlíteni azokat a „rendre” előkerülő konteókat, pláne egy rossz szót is szólni azokról, így mi is tudhatjuk, kivel van dolgunk.