CSODA MEGYEREN

Megyer a legkisebb önálló magyar település. Bérbe vehető faluként híresült el, csodaszép kis ékszerdoboz, s, minthogy a világ vége után picivel található, koncertek, fesztiválok, „ereszdelahajam” csapatépítő tréningek, esküvők, legénybúcsúk színhelye. Nem zavar senkit a hajnalig vagy másnap hajnalig tartó, teljes kiterjedésű dajdaj. Hadházy Ákos itt aztán semmit nem találna, minden pályázati pénz oda, úgy és akkor ment, ahogyan, ahová, amikor kellett. És ott is maradt. (Meg is nézhetné akár.)

Nos, ezen a Veszprém megyei Megyeren utat építettek, pályázati pénzből. Nem nagyot, vagy 200 méterest, de ez egy kétutcás aprócska zsákfaluban más fénytörést kap. Rend-mód szerint megjelentek illetékes elvtársak „föntről”, sőt, maga Navracsics Tibor is, aki most arrafelé kezdi újjáépíteni poszt-EU-s jövőjét.

Ismerjük ugye az efféle protokollt: 18 államtitkár, 6 kormánymegbízott és 73 polgármester falanxa vágja át egyszerre a szalagot a legócskább kültelki murvaterítésen is, mert ebből van aztán a politikai haszon.

Mármost Megyeren az történt, hogy bár fölvonultak a különféle méltóságok megtekintés céljából (végett, vonatkozásában), de nem vágtak szalagot. Tök normálisan, ahogyan mindenhol illene, a helyiek – a polgármester és két képviselő – nyestek vidáman. Az átadás protokollképein csak a falubelieket látom. Navracsics és a többi „nagyember” szépen a háttérbe húzódott. Meghagyták a „show-t” a megyerieknek.

Nem hiszem el, hogy ilyesmi megtörténhetett ma, a választásra készülő Magyarországon. Bocs, hogy kifecsegtem.