A felmondásról

Az ÉS 2021. október 15-i számának Páratlan oldalán (Settembrini) írta: „az előző kormány által aláírt, több évtizedre szóló szerződés is csak többéves (...) peres eljárás nyomán lesz megszüntethető”.

Ez így nem egészen helytálló. Az Adria (Jugoszláv) kőolajvezetéket 1979-ben adták át a Krk szigeti Omišaljban. A vezetékre azért volt szükség, mert a szovjet kormány közölte: hosszabb távon nem tudja kielégíteni a teljes magyar igényt. Ezért a Közel-Keletről vásárolt olajjal szándékoztuk ellátni a százhalombattai finomítót, sőt, a vezeték az akkor csehszlovák határon át folytatódott Pozsonyig. (Mellesleg jugoszláv területen is volt egy elágazása, az újvidéki finomító felé.) Az építkezés 1977-ben kezdődött. 1979-ben, éppen az átadás évében azonban a szovjetek tudomásunkra hozták, hogy mégis szállítják a magyar igényeknek megfelelő mennyiségű kőolajat. Így a vezeték szükségessége legalábbis kérdésessé vált.

Bár számítások szerint némileg gazdaságosabb lett volna, ha a vezeték működését szüneteltetjük. Ez esetben is fizetnünk kellett volna, mert a megállapodás „leer für voll” alapon kötődött, vagyis a magyar fél akkor is köteles lett volna kifizetni a fuvardíj lényegében száz százalékát, ha nem áramlik kőolaj a vezetéken. (A vezetékben tudtommal a mai napig csak az állagmegóváshoz szükséges mennyiséget tárolják.)

Végül is a kormány 1980-ban úgy döntött, hogy vis maior miatt felmondjuk a szerződést. Egyben pereljük a jugoszláv felet azért, mert késedelmesen adta át a vezetéket. A svájci döntőbíróság előtti per során persze a jugoszlávok azzal érveltek, hogy ha nem volt szükségünk a kőolajra, miért lett volna fontos az időben történő átadás, hiszen a késedelem nem okozott kárt.

A bíróság úgy döntött, hogy mindkét félnek igaza van, és fizetnie kell. Ami az egyenleget illeti, mi tartoztunk nagyobb összeggel. Ezt később bevontuk a más ügyek miatti sorozatos, mintegy százmillió dollárt kitevő jugoszláv tartozások rendezésébe, így mindent egybevetve a jugoszláv félnek kellett fizetnie, amit rendben teljesített is, még az ország széthullása előtt. Az Adria-szerződést később újratárgyaltuk, de ez már másik fejezet. 

Tanulság: a nemzetközi szerződéseket is fel lehet mondani, akár azonnali hatállyal is. Ennek alapján megvizsgálandó, milyen feltételek mellett és hogyan lehet felmondani a magyar érdekekkel nyilvánvalóan nem egyező Belgrád–Budapest és a Paks-II szerződést, illetve az ezekhez kapcsolódó hitelszerződéseket. Mindenekelőtt azonban meg kell ismerni őket. Méghozzá, hogy a nagyobb nehézségeket elkerüljük, mielőbb.