ESTE MA VÁROM

Mielőtt még a Ferihegyi reptér átkeresztelése előtt szétzavarták a Földrajzinév Bizottságot, beszélgettem a testület elnökével. Elmondta, sokszor erős a nyomás a településeken, hogy egy ott (is) működő vállalkozásról nevezzenek el közterületeket. Például a győri Audi Hungária utat is próbálták megtorpedózni, végül sikertelenül.

Az elnök szerint ez – túl azon, hogy rém ízléstelen – veszélyes. A cég csődbe mehet, hatalmas botrányba keveredhet, beolvadhat vagy épp profilt válthat. És ha ma még nem zavar senkit, hogy szolid gumikacsaüzem pöfög a róla elnevezett utca végén, azért kissé meghökkenne a lakosság, ha pár éven belül világhírű műpénisz-nagyhatalommá nőné ki magát. Mert dildógyárról elnevezett utcában élni azért mégiscsak ciki lehet. Prohászkára átkeresztelni meg nem is olyan egyszerű, pláne ha a névadásról szerződés is van.

Nem pont patent történet, de a Budakeszi Gimnáziumban annak idején több környékbeli diák is tanult. Perbálról, Pátyról, Tökről. Utóbbiak, ha azt kérdezték tőlük, hová valósiak, szemlesütve csak annyit mondtak: Zsámbék mellől jöttek.

De mi végre a sok beszéd? Térjünk a lényegre: a bimbózó közterület-átnevezések mögött mi más állhat, mint a pénz. Mondják, nem olcsó mulatság „utcát venni”, de mióta a bizottságot megszüntették, és szabad a pálya, szabad lett a piac is. A kivéreztetett testületeknek pedig – netán a döntéshozóknak zsebbe is – jól jöhet az ilyenfajta „támogatás”. A drága népnek meg már tökmindegy, hogy Tormay Cécile vagy Várkonyi Andrea az utca neve, mióta nem Kun Bélának hívják. Ha ez így marad, könnyen lehet, hogy a fiatalok hamarosan majd így randiznak: négykor az A-Híd és a Mediaworks sarkánál, az Elios téren...

Új biznisz született.