ÜNNEPRONTÓ

PÁRATLAN OLDAL - LXV. évfolyam, 41. szám, 2021. október 15.

Mire ez a glossza az olvasó elé kerül, már csak egy-két nap vagy még annyi sincs hátra az ún. kormányváltó pártok szervezte előválasztás második fordulójából. Eldől, ki vezeti majd a közös ellenzék országos listáját, ki lesz Orbán Viktor kihívója. De van-e esély arra, hogy a pártszövetség győztesként kerüljön ki tavasszal a küzdelemből? És ha megnyerné is a 2022. évi parlamenti választásokat, lesz-e lehetősége az ígért és vágyott jogállami rendszerváltás megvalósítására? Tételezzük fel, hogy a Fidesz–KDNP-koalíció áprilisban vereséget szenved, de a mostani ellenzék nem szerzi meg a parlamenti mandátumok minősített többségét. Ebben az esetben – véleményem szerint – legalább négy oka lesz annak, hogy a hatpárti koalíció radikális reformtörekvései kudarcot vallanak.

Először, helyükön maradnak az Orbán-rezsim által öt, kilenc, tizenkét évre megválasztott közjogi méltóságok, így a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke, az MNB elnöke, a Monetáris Tanács és a Média Tanács elnöke és tagjai. Másodszor, megkötik a kormány kezét az Alaptörvényben és számos ún. sarkalatos törvényben foglalt rendelkezések. Harmadszor, a kormánytöbbség részéről aláírt több évtizedre szóló szerződés optimális esetben is csak többéves hazai vagy nemzetközi színtéren folytatott eredményes peres eljárás nyomán lesz megszüntethető. Negyedszer, az ország stratégiai ágazatai és az azokban működő cégóriások vagyona közvetlenül vagy többszörös közvetítéssel már jó ideje a NER ellenőrzése alá tartozik, egy új kormány jóformán eszköztelen a legfontosabb gazdasági döntések meghozatalakor. Ilyen körülmények között, miközben a jogállami rendszerváltoztatásra tett ígéretek teljesíthetetlenek lennének, az új kormány viselné azokat a terheket, amelyek az Orbán-kormány választási osztogatásából fakadó költségvetési hiány mérséklésével a vesztes-győztesre hárulnak.

Mindazonáltal – félreértés ne essék –   van értelme az ellenzéki összefogásnak. Ha sikerül a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmét megakadályozni és erős, nem széthúzó ellenzéket létrehozni, akkor az autoriter rendszer eróziója fölgyorsulhat. Egy szoros eredmény mellett szerzett Fidesz-többség esetén őket is kötnék a kormányzati munkát akadályozó kétharmados béklyók, nekik is szembesülniük kellene a kampányban és korábban felelőtlenül kiszórt százmilliárdokkal, és egy-két éven belül az európai színtéren sem marad olyan számottevő szövetséges, amelyik kiállna Orbán Viktor kormányzása mellett. Maga a miniszterelnök is mind sebezhetőbbé válik, nehéz ugyanis büntetlenül, friss intellektuális erővel kormányozni több mint egy évtizeden át. A hanyatlás jele volna az óvatos „dezertálás” a pártelnök-miniszterelnök mellől, a tárgyalási ajánlatok érkezése a „túloldalról”, miközben nem lehetne már százezreket a „kormány védelmében” az utcára vezényelni. Van tehát miért harcolni, még ha nem áltatjuk is magunkat azzal, hogy eljött közénk – egyenesen Hódmezővásárhelyről – az új Messiás.

Élet és Irodalom 2021