„Az én gengszterjeim”

Régi „trükkje” a szépirodalom kiválóságainak, hogy egyszer csak fogják a bűnregény, vagy ha úgy tetszik, a krimi sokat látott műfaját, és a komor nagy irodalmi témákkal való foglalkozás szünetében írnak ők is egyet. Könnyű kézzel, de komoly társadalom- és helyismerettel; kellő tisztelettel a nagy elődök iránt, de jóleső tiszteletlenséggel a kötelező klisékkel szemben. Miután A föld alatti vasútért és A Nickel-fiúkért is megkapta a Pulitzer-díjat, Colson Whitehead megírta a Harlemi kavarást, és ezzel megteremtette Carney-t, a fekete New York-i bútorboltost, aki a térkép szerint harlemi lakos, a simlisségi skálán pedig valahol a bűnözők és a bútorkereskedők közti vastag mezsgyén helyezkedik el, hol a szófákhoz, hol az alvilági melókhoz közelebb. Beszélgetésünk kulcsszava is ez lett: a nagy meló, a „heist”, ami regényben és filmben is közkedvelt műfaj, és Whitehead számára hazai terep. Miként a hatvanas évek Harlemje és Amerika szegregált világa is.