Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni

2004-ben felhívott a Főnix Televízió két szerkesztője, Sebeő Ágnes és Blastik Ferenc, hogy készítenék-e beszélgetéssorozatot magyar filmrendezőkkel. Már épp kimondtam volna a határozott nemet, amikor jó ütemérzékkel hozzátették, hogy egy fillért sem tudnak érte fizetni. Azonnal elvállaltam. Elkészült jó tucatnyi félórás beszélgetés, az első Illés Györggyel, a második Jancsóval, aztán Bacsóval, Koltai Lajossal, Almási Tamással, Gazdag Gyulával, Szomjas Györggyel, Kardos Sándorral, Gárdos Péterrel, Macskássy Katival, Mundruczó Kornéllal és másokkal. Jancsóval megegyeztünk, hogy nem szabályos interjúra ülünk le, hanem laza, kötetlen csevegésre, mintha nem lenne ott a kamera. Az alant olvasható, most először megjelenő szövegben meghagytam az élőbeszéd nyelvi fordulatait. Jancsó ugyanis nem nyomdakészen, hanem „beszédkészen” fogalmaz, szünetekkel, kihagyásokkal, utalásokkal, ugrásokkal, a metakommunikáció összes eszközével élve – hasonló dramaturgia szerint építve fel a mondandóját, mint a filmjeit. Válaszai nemcsak a nyolcvanhárom éves Mester eredeti gondolkodásmódjáról adnak képet, hanem fanyar, bölcs humoráról is.