TÉNYLEG PARÓDIA

Visszaemlékezésekkel meg persze konteókkal zajlott le a 9/11 évfordulója, s meglepődtünk volna, ha épp a háttérhatalom örökös leleplezője, rajongóinak csak Bogár tanár úr ne adta volna tudtunkra megfellebbezhetetlen ítéletét: „Azt húsz év elteltével is megerősíthetjük, hogy az és úgy, amit a hivatalos magyarázat próbál elhitetni velünk, semmiképpen nem történhetett meg.” Szerinte ugyanis a hivatalos verzió tele van „teljes képtelenségekkel”, amelyek némelyike egyenesen paródiába illik. S bár „tucatjával” sorolhatná ezeket, megelégszik azzal, hogy csak párra hívja fel a figyelmet. Sikerült éppen a legtöbbször nevetségessé tett konteókat kiszemelnie, noha két évtized alatt a többit is szétcincálták.

Elsőnek azon gúnyolódik, hogy „az elkövető öngyilkos terroristák voltak annyira pedánsok és jól neveltek, hogy a beazonosításukhoz szükséges dokumentumokat szépen, elvágólag bekészítették azokba a bérelt autókba, amelyekkel a repülőtérre mentek”. Bizony, ha netán nem is „elvágólag”. Ők ugyanis az iszlám mártírjai akartak lenni, s nem névtelenül. Tanári gúny tárgya, hogy „nagyjából öt perc alatt” minden kiderült róluk, ami ugyan beletelt napokba, olykor hetekbe is, viszont szintén nem meglepő, hiszen már évek óta látókörben voltak (és hamis papírokkal juthattak be Amerikába), ám sajnos csak a 9/11 után lett sürgős a jobb adategyeztetés, lévén hogy a hivatalok és titkosszolgálatok csak a konteósok számára (és hollywoodi filmekben) tökéletesek. S lehet persze számonkérni, hogy a Pentagon körüli rengeteg kamera „egyike sem tudott semmit elcsípni egy hatalmas repülőgép becsapó­dásáról”, de talán azért, mert ezeket nem az égre, hanem az épület környezetére szegezték, viszont a gépet körözni, majd becsapódni bizony több százan látták. S hatvan utasa közt Bush jogtanácsosának felesége még fel tudta hívni férjét, hogy géprablók vannak a fedélzeten.

Miként azon is értelmetlen gúnyolódni, hogy – valóban hős – utasok miként akadályozták meg a negyedik gép eljutását a washingtoni Capitoliumig. Mivel azt a terroristák elég messziről fordították vissza Wa­shing­ton felé, addigra az utasok szintén beszéltek már a családjukkal, tehát tudták, mi vár rájuk, s megrohamozták a pilótafülkét, mire a terroristák pilótája jobb híján a mezőt vette célba. S Bogár írhatja, hogy „a drámai »bizonyítékok« ócska és felszínes hazugságok”, ezt valójában azokról a konteókról mondhatjuk, amelyek mindent jobban tudnak több ezer élvonalbeli (közte robbantási) szakértőnél, s nem hiszik el, hogy a felhőkarcolók a becsapódó gépek kerozinjának robbanásától omlottak le, mert a hőtől megolvadt fémszerkezetük. Négy éve ugyan Teheránban egy 17 emeletes toronytűznek lett ugyanilyen következménye, de hát egy tanárnak a feje sem lehet káptalan.