Kurvának állni

A Magyar Nemzeti Múzeum szentély, a tudomány és a hazaszeretet temploma, ezt a felismerést L. Simon László, a múzeum új főigazgatója tette közkinccsé a beiktatása alkalmával tartott beszédében. Komolyan gondolhatta, hiszen belefoglalta már a pályázatába is, továbbá egy tanulmányba, amelyet Virágos Gáborral együtt írt, és a Kommentár ez évi második számában tárt a művelt és érzékeny publikum elé.

Természetesen a múzeum nem szentély és nem templom, hanem múzeum. Közelebbi meghatározását illetően a balliberális tévtanok terjesztésével nem igazán vádolható Pallas lexikonhoz fordulhatunk. „A középkor vége óta M.-on ritka és érdekes tárgyak kiállítására szolgáló épületet értenek, melyekben természettudományi vagy művészeti tárgyakat őriznek; később műemlékek megőrzésére szolgáló épületet értettek rajta, míg az újabb időben művészeti és tudományos gyűjtemények elnevezésére szolgál.” Ennyi, és ezt az új főigazgató is pontosan tudja. Ha ennek ellenére badarságot beszél, annak egyértelmű és világos oka van, ahogy az a pályázati anyagában egzakt megfogalmazást kapott. „...[A]z intézmény egyre több új funkciót kénytelen magába fogadni a változó kulturális közegben, a nemzetállamokra épülő keresztény Európa jövőjéért folyó, napról-napra látványosabb kultúrharc közepette” (kiemelés tőlem – V. I.).