KONDUL ITT MINDEN

Tóth Gabi pápai dalnoknő klipes nótája szerint – részleteiben ne elemezzük! – a harangszó megkondul. Próbálom elképzelni, de nem megy. A harang ugyan kondul, de mégis mit tehet egy szegény kondulás? A harangszó. Tovább kondulja, harangszózza magát?

De hagyjuk, komplikált!

Nézzük össznépileg a ránk sózott kondulást.

Emlékszik még valaki a Barackfa dalra, ahol talpaink egymásra lépnek? Nem hát. Pedig odahaza is kondulandó, identitáserősítő nemzeti nótának volt szánva.

Emlékszik valaki a milliárdos költségű „Táncválasztó-párválasztó” mozgalomra? Pedig arra volt kitalálva, hogy derék jobbos kromoszómák találjanak egymásra kondulva. Oszt semmi!

Emlékszik még valaki egy szintén össznépi dalolásra és a világhírre szánt „Magyarország halszagú” címmel közismertté vált (Dózsa László 1942–), elnávaianikózott forradalmi kondulásra?

Van, aki ezekből egyetlen sort is fel tudna mondani – a szerzőket is beleértve?

Ami igazán aggaszt: a nemzetileg támogatott „három királyfi, három királylány” mozgalom. A parlamentileg elszabadított fertős, homofób fantázia révületében ebből messzemenő következtetések is levonhatók.

Bele sem merek gondolni, mit kondul mindez az óvodásoknak és más veszélyeztetetteknek. Gruppent vagy éppen homokirálykodást? Végül is hatan vannak, bármi megtörténhet, miket ki sem mernénk mondani.

Vagy mindez már felejtődött?

Kiért kondul a harangszó? Érted kondul, pénztárca és voks.