Valami bűzlik

Szűcs R. Gábor Hétköznapi humanizmus című írása (ÉS, 2021/32., aug. 13.) idilli állapotokat mutat be Dánia szexuális és etnikai kisebbségeinek jogairól és lehetőségeiről.

A szöveg minden szava igaz, de nagyon árulkodó, ami kimaradt. Az LMBT-közösség lehetőségeinek és jogainak bemutatása mellett elég alapos és korrekt a történeti összefoglaló is. A bevándorlást taglaló rész viszont erőteljesen hiányos, mondhatni, kimarad a lényeg.

Dániában az elmúlt 40 év legforróbb, legmegosztóbb, a társadalmat hosszú távon leginkább foglalkoztató kérdése a bevándorlás, a menekültkérdés és az integráció.

Az 1982-ben kormányra került Poul Schlüter vezette jobbközép egyik első intézkedése az 1983-ban a baloldali ellenzékkel közösen elfogadott bevándorlási törvény (Udlændingelov). Ez valóban korának az egyik legliberálisabb intézkedése, talán nem véletlen, hogy már a Schlüter-érában megkezdődik enyhe szigorítása, mint ahogy az sem, hogy a konzervatív kormányfő bukása is a bevándorláshoz kötődik. Az úgynevezett Tamil-ügyben a Srí Lankából Dániába menekültek családegyesítését éveken át szabotálta törvénytelenül a később felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt belügyminiszter. A botrány után kormányzó balközép koalíció adminisztratív eszközökkel nehezített, a legmarkánsabb intézkedés a menekültek szociális segélyének – amely addig megegyezett a munkanélküli-segéllyel – a csökkentése. Az intézkedést később visszavonták.

A 2001 novemberében kormányra került újabb jobbközép koalíció a New York-i terrortámadások hatása alatt már a kontinens egyik legszigorúbb bevándorlási törvényét fogadja el a kormányt egy bő évtizeden kívülről támogató és főként bevándorlási kérdésekben akaratát majdnem mindig keresztülzsaroló populista Dán Néppárt szavazataival.

A legmegdöbbentőbb az úgynevezett „24 éves szabály”: a fiatalkorúak közötti házasságok (ezek sokszor kényszerházasságok családegyesítés céljából) megakadályozására hozott rendelkezés szerint ha az egyik házastárs EU-n kívüli állampolgár, csak akkor kaphat a pár letelepedési engedélyt, ha mindketten elmúltak 24 évesek, bizonyítottan Dániához erősebb a kötődésük, mint a másik országhoz, és a dán házasfél letesz 50 000 dán korona biztosítékot, rendelkezik rendezett lakhatással, és a megelőző évben nem részesült semmilyen állami segélyben. Meg is indult egy kisebb népvándorlás a Koppenhágától kőhajításnyira levő svédországi Malmőbe.

Szóval Szűcsnek igaza van, nem volt kormányon a Dán Néppárt, csak épp intézkedései erőteljesen rányomták bélyegükett a dán politikára, és a hagyományosan együttműködő középpártok közötti ideológiai szakadék szélesítése is a tevékenységükhöz köthető. (Összenő, ami összetartozik – javaslom a nagyszerű politikai sorozat, a Borgen megtekintését a Netflixen.)

A bevándorlók Szűcs által is emlegetett, közel 10 százalékos aránya egyébként Nyugat-Európában kifejezetten alacsony, egy, az EU 15-öket, valamint Norvégiát és Svájcot vizsgáló felmérés szerint a külföldön születettek száma csak Finnországban és Görögországban volt alacsonyabb a dán adatnál.

A Dán Néppárt örömteli eljelentéktelenedése részben a pártvezetők rosszkor tett kijelentéseire vezethető vissza (ilyen a klímaaktivisták klímaőrülteknek nevezése vagy megnyilvánulásaik a korrupciós ügyekről – a párt alelnökét, EU-parlamenti frakcióvezetőjét a napokban ítélték el ), de legfőbb oka a szociáldemokraták bevándorlási programja, amely néhány vadhajtástól eltekintve átveszi a Dán Néppárt érv- és gondolatrendszerét, és ez kombinálva a szociális elkötelezettséggel, valamint a kormányzóképességgel, elszívta a szavazatokat a Dán Néppárttól. Nem véletlen, hogy a szociáldemokraták kisebbségi kormányt alakítottak 2019-ben. „Természetes” szövetségeseik, a baloldali pártok éppen a bevándorlás kérdésében fennálló különbségek miatt nem léptek kormányra, csak a külső támogató szerepét töltötték be.

A bevándorlás napjainkban is fontos probléma. A Szűcs által is hivatkozott Information című lapban jelent meg az a cikk, amely azt feszegeti, milyen alapon bírálja Dánia Magyarországot és Lengyelországot, miközben az EU Bizottsága Dániát is elmarasztalta a Damaszkuszból és környékéről származó szíriai menekültek hazaküldése miatt.

A náci párt valóban 1,8 százalékot szerzett, amit lehet nevetségesnek nevezni, de a bejutási küszöb a magyarországi 5-tel szemben 2 százalék, szóval nem sokon múlott a parlamenti jelenlét, körülbelül hétezer szavazaton, és leginkább ez okozott aggodalmat a hagyományos pártok és híveik körében.

Félreértés ne essék, Dánia mintademokrácia, rengeteg területen tanulhatnánk a dánoktól, legyen az szociális elkötelezettség, önkormányzatiság, vitakultúra, választási rendszer, szakszervezeti struktúra és részvétel, szavazási kedv és hajlandóság (a 2019-es 84,9 százalékos részvétel nem számít kiemelkedőnek), civil szervezetek, és még sorolhatnám. A menekültkérdés és a bevándorlás nem tartozik ezek közé.

(A szerző a Skandináv Ház Alapítvány kuratóriumának tagja)