Templom mellett fóliáznak

Megjelent a kormányzati képmutatás és hazudozás kirakodóvásárának legújabb jogalkotási terméke: a gyermekvédelminek nevezett törvény végrehajtási rendelete. Ez tiltja, hogy bármiféle, homoszexualitást megjelenítő kiadvány templomok, nevelő-, oktató-, valamint gyerek- és ifjúságvédelmi intézmények közelében hozzáférhető legyen. Hogy a kormányzat és kapcsolódó szerveinek gondolati elzápulása teljes és alighanem véglegesnek tekinthető, a jogszabály rendelkezik arról is, hogy ezek a kiadványok a tilalmi övezeteken kívül is kizárólag lefóliázva és a többi terméktől elkülönítetten terjeszthetők. Ez nyilvánvalóan nagyon fontos abban a világban, amelyikben ilyen tartalmak – ma még, legalábbis – egyrészt minden betűismerő számára hozzáférhetők a világhálón kisiskolástól az aggastyánig, másrészt, ha a jogalkotó még nem vette volna észre, a gyerekek a játszótereken Borkai Zsoltot és Szájer Józsefet játszanak. Ennek pedig nem az az oka, hogy az újságosbódéhoz közel a templom, meg nincsen lefóliázva mondjuk az erotika kultúratörténetének fiúszerelmekről szóló kiadványa, ez ugyanis keveseket érdekel. Az már többeket, hogy mi történt az adriai jachtozáson meg a brüsszeli esőcsatornán. Ilyen az ember mondjuk öttől kilencvenöt éves koráig, vagy ki tudja, meddig. Az effajta jogszabályok nem azért szörnyűek, mert bármilyen életviszonyt bármilyen irányban érdemben befolyásolnak, hiszen ilyen értelemben hatékonyságuk úgyszólván nulla. Sőt: hatékonyságuk annak ellenére is nulla, hogy szankciójuk van, hiszen aki megszegi ezeket és pornót árul a templom tövében, azt esetleg megbüntetik. Alakító hatásuk még sincs, hogyan is lenne. Az pedig tény, hogy az olyan jogszabály, amelyik alkalmatlan a közéleti viszonyok alakítására, az egész jogrendet, vele együtt a jogba vetett bizalmat csak rongálja.