MEGKERGÜLVE

Ha valamilyen külhoni rendezvényen felszólal Kövér László házfőnök, prognosztizálható, hogy furcsa dolgok történnek. Legutóbb Székelyszentkirályon mondott beszédet.

A szóbeszéd szerint, amikor arról kezdett papolni, hogy „támadás alatt áll a Szent István-i hagyaték: a keresztény kultúra, a nemzeti önazonosság és az állami szuverenitás”, egyik percről a másikra kiégett a környéken a fű.

Amikor kijelentette, hogy a XXI. században immár az embereknek „a tudatát akarják megszállni, a lelkét akarják rabul ejteni”, az addig vidáman csicsergő madarak elnémultak, fészkükbe bújtak.

Amikor próbálta részletezni, hogyan idegenítik el az embert, „államától, nemzetétől, szülőföldjétől, hitétől, hagyományaitól, végső soron kiforgatják önazonosságából, sőt a végén a szó szoros értelemben önmagából is. Még annak a bizonyosságát is elveszik tőle, hogy fiú-e vagy lány”, a háziállatok mind megkergültek: a szarvasmarhák turbékoltak, a kecskék kotkodácsoltak, a lovak röfögtek, a tyúkok bégettek.

Ráadásul azt sem tudták magukról: bikák vagy tehenek, csődörök vagy kancák, kappanok vagy tojók, ürük vagy jerkék, ártányok vagy emsék…