Szőlőt a garázsra

A Torma Tamás múlt heti építészetkritikájában (Elveszti közpark jellegét, ÉS, 2021/31.) megfogalmazottakhoz csatlakozom. Engem is idegesít, ha hülyének néznek. A szőlő többek között azért is kedvelt növénye volt a mediterrán római kultúrának, mert mélyre hatoló gyökérzetével elviseli a csapadékszegényebb vidékek éghajlatát, és a talaj mélyebb rétegeiben lévő talajvizet hasznosítja.

Egy mélygarázs tetején két dolog hiányzik a szőlő jólétéhez. A megfelelő talajvastagság, ahová gyökérzetét leeresztheti, és a talajvíz, melyből táplálkozhat.

Vagyis a budai Vár oldalába, a mélygarázsokra telepített szőlő nem más parasztvakításnál. Abból még olyan háromemberes bor sem lesz, mint a Jóska bátyám mezőföldi sok aranykoronás földjében termő szőlőből. Abból lett bor, csak két ember kellett, aki lefogta a harmadikat, míg megitatták.