Reálisan

A fociban is a győztes írja a történelmet. Ha a hosszabbítás után a 11-esekre becserélt angol csatárok berúgják a kötelezőt, akkor most Hegyi Iván is valószínűleg az angol foci primátusáról írna (A reneszánsz művészete, Élet és Irodalom, 2021. július 16.). Most az olasz invencióról, technikai tudásról és a catenaccio reneszánszáról szólnak a kommentárok, jóllehet az azzurri válogatottak reálisan, az abszolút futballtudást (labdakezelés, cselezőkészség, passzok pontossága, lövőtechnika, helyzetkihasználás stb.) mérve rendkívül mérsékelt teljesítményt nyújtottak, az európai élvonalhoz képest (Bajnokok Ligája) szánalmasat, a saját, nagynevű elődeikhez képest pedig majdnem semmit. Az más kérdés, hogy ezen az Európa-bajnokságon ez is elég volt. A mezőny egyik leggyengébb csapata (Wales) elleni sovány egygólos győzelem a csoportban még nem lehet kritika tárgya, mert a továbbjutáshoz elég volt a másik két csapatot lehengerelni. Az már igen, hogy az olasz csapat ráadásra kényszerült a – valljuk be, nem a labdarúgás élvonalát képviselő – osztrákok ellen, és úgy tudtak csak 1:0-ra nyerni, hogy egy órán keresztül emberelőnyben játszottak (!). Valószínűleg a belgákon sem jutnak túl, ha De Bruyne nem sérült, vagy Lukaku nem lövi, majd fejeli a kapu mellé a labdát két méterről (sic!). A spanyolok, illetve az angolok feletti diadalról nincs sokat hozsannázni, mert mindkettő 11-es-párbajban dőlt el, amely egy pénzfeldobáshoz hasonlatos. Azt, hogy az olaszok szerencsések, eddig is tudtuk. Gratulálunk nekik, de ennél többet ne várjanak.