FŐ A PONTOSSÁG

Schmidt Mária történész a latoszog.hu-n közzétett Középpontban a szex című cikkében ezt írja: „1977-ben Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Roland Barthes és Michel Foucault is csatlakozott ahhoz a hatvanhét értelmiségi aláíróhoz, akik a »tekintélyes« Le Monde hasábjain követelték a francia Nemzetgyűléstől a kiskorúakkal folytatott szex törvényesítését.”

A Le Monde csakugyan közölt petíciót 1977. január 26-i számában, csakhogy azt nem hatvanhét, hanem (lényegtelen különbség) hatvankilenc közismert francia értelmiségi írta alá.

A petíció – Schmidt Mária történész állításával ellentétben – korántsem „a kiskorúakkal folytatott szex törvényesítését követelte a francia Nemzetgyűléstől”, mindössze azt tette szóvá – ez viszont már nem lényegtelen különbség –, hogy engedjék szabadon azt az 1973 őszén őrizetbe vett és kiskorúval (annak beleegyezésével) szexuális kapcsolatot létesítő három férfit, akiket akkor már több mint három éve tartottak fogva minden peres eljárás nélkül. A petíció tehát az ellen tiltakozott, hogy a francia igazságszolgáltatás visszaélt az előzetes letartóztatás intézményével.

A petíciót közvetlenül azelőtt tették közzé, hogy a három férfi ügyének tárgyalását 1977. január 27-re, 28-ra és 29-re tűzte ki a Les Yvelines-i esküdtszék. Az aláírók nem büntetlenséget követeltek a három férfinak, csak méltányos eljárást, illetve azt, hogy tettükkel arányos büntetést szabjanak ki rájuk. Hogy az igazságszolgáltatás aránytalanul nagy büntetésre készült, már abból lehetett látni, hogy esküdtszék elé vitte a dolgot (holott általában az élet elleni bűncselekmény tartozik e jogi fórum hatáskörébe).

Michel Foucault egyébként – ezt is tévesen tudja Schmidt Mária – nem volt az aláírók között, sőt, azok közé a kevesek közé tartozott, akik – miként Marguerite Duras vagy Hélène Cixous például – határozottan nemet mondtak a petíció aláírására.