ÚR?

Betelefonálós műsorokban az Orbán-hívők gyakran kifogásolják, ha valaki az úr szó hozzátétele nélkül említi a miniszterelnököt. Pedig az illemtan szerint ez a forma csak megszólítás esetén szükséges. Lehet persze egyébként is használni, a tisztelet jeléül, ha az illető méltó rá.

Egy úr szavai és tettei szinkronban vannak: azt teszi, amit mond, és azt mondja, amit tesz. Egy úr beszédében is úr: aki az asszonyság, libernyák, rühelljük, kipateroljuk szavakkal szól az ország népéhez, nemigen illik e kategóriába. Úriembertől elvárás a kulturált megjelenés: harmonikázó nadrág, zsebre vágott kéz kizáró ok. Úriember ismérve a pontosság is. Nem illik például késve bemasírozni egy Magyarországról szóló uniós tanácskozásra. Egy igazi úr megfontolt, nem tesz felelőtlen ígéreteket, mint például hogy „mindenkit meggyógyítunk” vagy „egy hétvégén beoltjuk az egész országot”. Úriember tiszteli a tudást (MTA, CEU).

Aki a felsorolt kívánalmaknak nem felel meg, az számomra semmiképpen sem úr. Legfeljebb uraság.