Vissza a városba!

VISSZHANG - LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.

Litauszky Balázs (RTL): „Trónfosztás történt a száz leggazdagabb listájának élén. Mit szól ahhoz, Miniszterelnök úr, hogy gyermekkori barátja most már ezt a listát is vezeti?”

Orbán Viktor: „Általában azt gondolom az ilyen típusú ügyekről, hogy ha valakinek sok pénze van, akkor két szabályt kell követnie, amit a kormány elvár, ennyi közünk van a dolgokhoz. Az első, hogy minden szabályt be kell tartani, a másik, hogy minden adót be kell fizetni, úgyhogy nagyon remélem, hogy mindenki befizeti az adóját. Ilyen listából sok van, én nem vagyok ezeknek nagy ismerője, de amikor elém kerül, annyit tudok megállapítani, hogyha az első százat, ha nézegeti az ember, akkor annak 80 százaléka még mindig baloldali. Messze vagyunk még a kívánatos egyensúlytól.” (Orbán Viktor sajtótájékoztatója, 2021. június 10., Budapest, [miniszterelnok.hu]).

Orbán Viktor nem ad egyenes választ az egyenes kérdésre. Kormányzati stratégiája viszont jól értelmezhető. Nem világos ugyan, hogy a magyarok kisebbik részétől, akiknek nincs sok pénzük, mit vár el a kormány, de a gazdagok kötelesek két szabályt betartani. Nem is olyan sok ez a kettő, gondolhatnánk, de aztán ránk szakad a tudás: az első szabály a kettőből, hogy minden szabályt be kell tartani! Miniszterelnökünk nem a feltett kérdésre válaszol, és halmazelméleti képtelenségekbe keveredik. Ha a megkövetelt két szabály egyike a „minden szabály”, akkor a másik szabály ennek csakis részhalmaza lehet. Kormányfőnk az egyenes válasz helyett egyszerre bonyolódik tautológiába és redundanciába. Egyszerű kikerülő választ is adhatott volna: szegény és gazdag tartsa be a szabályokat. Ez közhelyszerű ugyan, de megfelel az Alaptörvénynek. Mert ez a legnagyobb baj. A száz leggazdagabb listájáról „hogyha az első százat, ha nézegeti az ember, akkor annak 80 százaléka még mindig baloldali. Messze vagyunk még a kívánatos egyensúlytól.” Vajon egy ország kormányának a vezetője milyen szempontok alapján nézegeti, dönti el, hogy a gazdagok közül ki a bal- vagy jobboldali? És micsoda botrányos, Alaptörvény-ellenes módon óhajtja majd szabályozni, hogy a gazdagok közt a baloldaliak vagy a jobboldaliak aránya közeledjen a „kívánatos egyensúlyhoz”? A hazudozás és a zavarodottság világa ez. Átsétálnak mindenen, és nem érdekli őket, hova taposnak. Porcelánbolt, halmazelmélet, Alaptörvény, matematikai logika, szabályok, törvények, mit sem számítanak. Egy nyolcéves gyermek által átlátható ellentmondás sem számít. És már megvan a vezényszó: engedjétek hozzám a gyermekeket, mikor elérik a választói kort, addig úgysem ér(te)nek semmit. Ha a két törvényt betartják, bejutnak az első húszba. „Messze, bizony messze, / Mesze visz az út, / érzem, a vérem húz, mesze húz!” S ha már kifogy az erő, akkor tudják: „Vissza a városba, / Mert itt meleg van, nyugalom és fény!” Török Ádám és a Mini zseniális szövege és zenéje érzékelteti, hogy remek dolog a szabályozott világrendből kilépni, elképzelhetetlen tájakon száguldozni, csavargóként, hippiként élni. De aztán, átlag-fideszesek, sejthetitek: „már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani, / s keresni azt, amit már nem szabad / senkinek elmulasztani.” Fiúk, lányok, „Vissza a városba!”

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 26. szám, 2021. július 2.
LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXV. évfolyam, 3. szám, 2021. január 22.
Élet és Irodalom 2021